Ez volt a szerző, Veres Péter első gondolata, amikor végül is a Mit ér az ember, ha magyar? címet adta a számos ponton vitatható, de legalább annyira ma is aktuális, „Levelek egy parasztfiúhoz" alcímet viselő könyvének, amelyben nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy bevezessen a közélet az idő tájt sem egyszerű világába. A vitára és továbbgondolásra késztető megfigyelések és elemzések, találó és sajátos életszemléletből fakadó kritikák egy autodidakta népi író bölcsességét tükrözik. S habár az irodalomtörténészek a múlt század húszas-harmincas éveiben jelentkező népiíró-mozgalom balszárnyához, Illyés Gyula és Darvas József társaságába sorolják a szerzőt, s a mozgalom jobbszárnyát - például Féja Gézát és Sinka Istvánt - jellemzik úgy, mint a parasztság szerepének romantikus, olykor mitologikus képzeletvilágba ragadtatott mentorait, nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy ez utóbbi többé vagy kevésbé minden népi íróra vonatkozik.