A feszültségekkel teli helyzetet súlyosbította, hogy Szerbia május 6-án háromszintű (elnöki, országgyűlési és helyi önkormányzati) választásokat tartott, ahol a kampányban Koszovó helyzete is erős érzelmi szerepet játszott. Szerbia, el nem ismerve annak függetlenségét, Koszovó területén is meg kívánta tartani a voksolást. Maguk a koszovói szerbek is szerettek volna választani, élve szerb állampolgári jogaikkal. Nem meglepő módon Pristina azonnal szuverenitása megsértésének tekintette a szerbek szándékát, és éles hangú kirohanásokkal válaszolt.
Ban Ki Mun a Biztonsági Tanácsnak május 14-én benyújtott dokumentumában arról is beszámol, hogy februárban és márciusban több bűncselekményt követtek el a koszovói kisebbségekhez tartozók ellen, mint egy évvel korábban. A főtitkár figyelmeztet arra, hogy akadozik a lakóhelyükről elűzöttek visszatérése, s az elmúlt három hónapban csak 136-an tértek vissza korábbi otthonaikba, ami 48 százalékkal kevesebb, mint az egy évvel korábbi, azonos időszakban.
A főtitkári jelentés szerint a pristinai vezetés még mindig komoly ellenállást tanúsít a koszovói szerb kulturális és vallási örökség védelmével szemben, s nem teljesíti ezen a téren vállalt kötelezettségeit.
A helyzet még az ENSZ-főtitkár által leírtaknál is súlyosabb, mondja lapunknak egy Koszovót nemrégiben megjárt, nemzetközi alakulatoknál szolgáló katonatiszt. Tapintható a feszültség Koszovóban, ahol a szerbek a május 6-án lezajlott szerbiai választásra alanyi jogon készültek, míg az albánok, ha kell, annak fegyveres megakadályozására álltak készen.
A térségben élő szerb állampolgárokat egy rejtélyes albán szabadcsapat állítólagos megjelenése tartja folyamatos izgalomban, amely a szerbek lakta járások közelében tartott erődemonstrációt a választások előtti hetekben. Sajnos a fegyverrel rendelkező civil fogalma nagyon is ismert a régióban, és mindkét oldalon mély sebeket szakít fel. A szerb szabadcsapatok Arkan kapitány vezetésével számos etnikai alapú gyilkosságot követtek el az elmúlt évtizedben Koszovó-szerte, míg az albán oldalon az UCK ma is egy megregulázhatatlan, erős bűnözői alapokra épült gerillahadsereg, amelynek tagjai engesztelhetetlenül gyűlölik és üldözik a szerbeket – állítja a szakértő.
Koszovó és Szerbia között egyelőre a szóbeli adok-kapok folyik. Belgrád provokációról és jogsértésekről beszélt, a két ország már erőszakos összecsapásokra is készült. Végül azonban az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) vállalta a szerb választások lebonyolítását a koszovói területeken, aminek eredménye a nacionalisták győzelmét hozta. A helyhatósági választásoktól végül nemzetközi nyomásra elálltak.
A KFOR, bár kommunikációjában folyamatosan a nyugalmat hangsúlyozza, a helyzet további elmérgesedésétől tartva katonai erősítéssel készül. Németország a NATO kötelékén belül 550, míg Ausztria 130 katonát vezényel a fiatal balkáni államba, ahol jelenleg összesen 5800 fegyveres szolgál a nemzetközi erők keretében.
Koszovó státusza
Koszovót és Metohiját, Koszovó nyugati részét azért hívják a szerb bölcsőnek, mert az önálló Szerb Ortodox Egyház itt jött létre, és a mai napig is itt található a központja. A mai szerb állam egyik premodern gondolata a szerb nemzeti eszme kialakulását is Koszovóhoz köti. A középkori szerb állam, amely a török birodalom terjeszkedésével szűnt meg, utoljára ezen a földön állt. A rigómezei csata (1389) és 1912 között Koszovó és Szerbia mint állam nem létezett, a török hódoltság idejét a szerb nemzet egyházában élte túl. A legendás „Nemanja”, az úgynevezett Nagy-Szerbia ideológiája itt öltött testet, hogy aztán a legenda szerint ötszáz évig ez az állam a mennybe költözzön. Az etnikai összetételt tekintve az évszázadok során megfordult a szerbek és az albánok aránya: mára 2,8 millió tartományi lakosból csupán 80-100 ezerre tehető a szerb nemzetiségűek aránya. Koszovó tehát etnikailag jóformán teljesen egyszínű területté, azaz albán lakosságúvá vált.
2012. 05. 18. (XVI/20)
