Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából teljes terjedelmében elérhetővé tettük a témában korábban megjelent írásunkat.

– Miért nem olyan egységes nemzeti ünnepünk 1956, mint amilyen mondjuk március 15-e?

– Március 15-ét már belepte a történelem pora, meghaltak a résztvevők, mi azonban még élünk néhányan, és sajnos az ország állapotát tükrözve, "szétszakadva" mondjuk a magunkét. Évről évre ellenérzést vált ki az emberekből a mondandónk, mert egymásra kontrázva, egymást meghazudtolva vagy túllicitálva replikázunk. Ezért egyértelmű a felelősségünk. Azzal, hogy miért nem kérnek tőlünk bocsánatot, ma már nem lehet operálni. Medgyessy Péter még miniszterelnök volt, mikor határozottan megkövetett minket a Kisfogház emlékhelyen, szavait mégsem fogadtuk gesztusként, hanem tulajdonképpen elutasítottuk. 

– Hogy tud két '56-os veterán esküdt ellensége lenni egymásnak, miközben ötven éve még vállt vállnak vetve küzdöttek a vörösök ellen?

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek

hetilap

A legyőzhetetlen forradalom

A magyar nép volt az egyetlen, aki az 1945 utáni hatalmi struktúrát megkérdőjelezve fegyverrel szállt szembe a szovjet birodalommal Európában. Az 1956-os forradalom és szabadságharc világesemény volt, az egyidejűleg zajló szuezi háború sem homályosította el. A Dávid és Góliát küzdelmének képzetét keltő összecsapás máig pozitívan befolyásolja a magyarokról alkotott külföldi képet. Alighanem világszerte ez a magyar történelem legismertebb eseménye. (2017. 10. 20.)

Mészáros István László / Háttér

hetilap

‘56 egy párizsi gyermek szemével

1956-ban tízéves voltam. Pont ez az a kor, amikor az események mélyen belevésődnek az ember emlékezetébe. A bátyám éjjel épp egy tüntetésről tért haza, amely a francia kommunista párt és a L’Humanité kommunista lap székhelye előtt zajlott, édesapám viszont dühösen dobott ki két L’Humanité-árust, akik az eső elől a kapualjba húzódtak be. A lap, megfeledkezve a lengyel események megítélésében egy héttel azelőtt elkövetett hibájáról, ismét hamisan értékelte a helyzetet: a magyar felkelőket mint a hitleri hadsereg volt szövetségeseit becsmérelte. (2012. 10. 26.)

Pierre Waline / Háttér

hetilap

"Ezt az egyet soha nem felejtem"

Soha nem tudta megbocsátani Kádár árulását, és azt sem, hogy 2006-ban, a szabadságharc 50. évfordulóján nem emlékezhettek meg a hozzátartozók és barátok. Fónay Jenő, egykori '56-os halálraítélt, aki 21 napot töltött a megtorlás idején a kommunista diktatúra siralomházában, emlékeiről mesélt a Heteknek. Ennek az interjúnak a felidézésével lapunk a négy éve elhunyt Fónay Jenő és a szabadságharc többi áldozata előtt is tiszteleg. (2006. 11. 17.)

Morvay Péter / Háttér

hetilap

Megverték a kommunisták, elszökött 1956-ban, majd hősi halált halt Vietnámban - egy miskolci fiú kalandos élete

Tóth Bertalan 1937. július 23-án született a Borsod-Abaúj Zemplén megyei Emődön. A család szerény anyagi lehetőségek mellett élte mindennapjait, jobbára földmunkából tartották fenn magukat. A második világháborúban az apát elvitték katonának, így a két fiúgyermek – Bertalan és Béla – átmenetileg apa nélkül maradt.

Hajagos Csaba / Háttér