Számos egyháztörténeti emlék, durva háborús propaganda, terrorizmus-éltetés és pezsgő mediterrán városi élet keveredik Isztambul utcáin napjainkban. Bár Konstantinápoly rég elesett, a kultúrharc befejezetlen, talán örökös ebben a városban. Még olyan örökségek fölött is dúl a harc, melyekhez nekünk magyaroknak is sok közünk Van.

A nácik rémtettei hosszú időre szalonképtelenné tették az antiszemitizmus hagyományos formáit, ez azonban nem csökkentette a zsidóság kirekesztettségérzését Amerikában. Progresszív megoldási kísérleteik viszont hosszú távon ismét a zsidógyűlölet felemelkedését segítették elő.

A 19. és 20. század fordulójának kihívásai az amerikai zsidóságot a cionizmus programjának elutasítása és a liberalizmus felé mozdították el. Vezetőik ugyan idővel támogatni kezdték európai testvéreik visszatérését az ígéret földjére, ám a zsidó állam ígéretét nem vonatkoztatták saját magukra.

Az amerikai zsidóság létszáma megközelíti, sőt egyes számítások szerint meg is haladja Izraelben élő testvéreikét, pénzügyi és politikai befolyásuk pedig irigylésre méltó helyzetbe hozta őket az USA-ban. Azonban egyre több jel utal arra, hogy e kedvező állapotnak rövidesen vége lehet.

Meglepő módon kulturális és spirituális vitával indult a párizsi olimpia, amelyre a megnyitó szolgáltatott okot. A szervezők a botrányt érzékelve utólag már mentegetőznek az esemény némely eleme miatt, ám azt a résztvevők is elismerik, hogy a provokatív célok között keresztény értékek relativizálása is szerepet kapott.

Az ún. „hit-dekonstrukciótól” a bűnnel játszó keresztény előadókon át a felelőtlen ökumenizmusig számos formája és szintje van a keresztény hittől való elmozdulásnak. A hírnév és a pénz érdekében megannyi keresztény előadó választja a világi utat – s ezzel talán még nagyobb károkat okoznak, mint akik felvállalják, hogy semmi közük Istenhez.