A Rothschild-ház globális befolyásáról szóló sorozatunk első két részében a korlátlan pénzvagyon és a bennfentes információkhoz való hozzáférés hatásait tekintettük át a család több mint 250 éve tartó töretlen virágzásában. Ezen a héten a kiválasztott politikusokon keresztül szerzett előnyökkel foglalkozunk.
A magasban épp elsüvít egy vadászgép, a háttérben egyre hangosabbak a robbanások. Mindössze pár száz méterre vagyunk a gázai határtól, javában zajlik a háború. A távolban látszik is egy-egy füstfelhő. De a helyiek azt mondják, esténként van igazán nagy tűzijáték, akkor jelzőfényekkel gondosan megvilágítják a célpontokat, majd precíziós csapásokat mérnek a terroristák helyzetére. Aludni nem sokat aludtak a héten épp emiatt, de egyáltalán nem bánják. A háború most jót jelent, hiszen Izrael végre ismét a kezébe vette a dolgokat és elhatározta: leszámol az ellenséggel, amely évtizedek óta folyamatos támadás alatt tartja az ott élőket.
Sorozatunk előző részében azt kezdtük felmérni, milyen vagyonnal rendelkezhet a 18. század óta folyamatosan a nemzetközi pénzvilág napos oldalán helyet találó Rothschild család, amely kiterjedt bankhálózatán keresztül egyaránt finanszírozott háborúkat és békebeli újjáépítést, nemegyszer a frontvonal mindkét oldalán. Ezúttal nézzük meg néhány példán keresztül a hatalom másik forrását, az információhoz való hozzáférést.
Az Open Doors globális keresztényüldözési listáján az 50. helyet foglalja el csupán Jordánia, a helyi keresztények azonban továbbra is harmadrendű állampolgárként élve, titokban oszthatják meg Jézus Krisztus jó hírét társaikkal. A helyi keresztények helyzetéről egy neve elhallgatását kérő jordániai keresztény ifjúsági lelkészt és segélymunkást kérdeztünk.
A közelmúltban több ezer szír keresztény életét oltották ki barbár módon szunnita dzsihadisták. Az eseményekről a média meglehetősen egyoldalúan tudósított, a globális tömegtiltakozások pedig elmaradtak. Egy damaszkuszi pásztor és egy jordániai keresztény aktivista segítségével jártunk utána, mi is rejlik a hírek és a közösségimédia-posztok mögött.
Obama óta hallgatják a NATO-tagállamok az amerikai elnökök követeléseit a védelmi kiadások növelésére, amivel kapcsolatban mindeddig hangos tiltakozás volt az általános reakció. Most, hogy Trump minden eszközzel igyekszik véget vetni az orosz–ukrán konfliktusnak, pánikszerűen tört ki az EU vezetői között a fegyverkezési láz, azzal a mottóval, hogy a béke Európát létezésében fenyegeti.
Az ukrajnai háború kapcsán ismét felmerült, hogy milyen szerepük és érdekeltségük lehet a fegyveres konfliktusok fenntartásában, netán kirobbantásában a nagy nemzetközi bankházaknak. Mivel ezek tulajdonviszonyai sokkal összetettebbek, mint a kereskedelmi vagy ipari cégeké, nehezebb kimutatni az összefüggéseket, de azért vannak erre próbálkozások.
A Föld legnagyobb szigete földrajzilag Észak-Amerikához, politikailag Európához tartozik. Ebben az egy mondatban benne foglaltatik az a geopolitikai feszültség, ami ezt a területet övezi. Nem véletlen, hogy az amerikai választások óta többször is terítékre került, hogy Grönland esetleg gazdát cserél.
Krimibe, néhol pedig szinte szappanoperába illő fordulatok jellemezték az elmúlt napokban az ukrajnai háború leállítására tett kísérleteket. Lapzártakor éppen megoldódni látszik az alapkérdés, hogy ki ülhet a tárgyalóasztalhoz, de még ez sem biztos. Így aztán a háború akár holnap is véget érhet, de még öt év múlva is tarthat.
71 éves korában elhunyt Dore Gold, Izrael egykori ENSZ-nagykövete és Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök külpolitikai tanácsadója.
Idén február 24-én három éve annak, hogy kitört az orosz–ukrán háború, melynek pusztító következményeit azóta is szenvedi nemcsak Ukrajna, hanem közvetetten a régió számos más országa, köztük Magyarország is. A háború már egy ideje úgy tűnik, befagyott, egyik fél sem tud igazán eredményeket elérni, a frontokon viszont az elhúzódó konfliktus ára emberéletekben mérve hihetetlenül magas. Tekintsük át röviden, mi is a hároméves háború számlája, melyet a Donald Trump által kezdeményezett béketárgyalások ígéretei szerint akár heteken belül lezárhatnak.
Szigorúbb migrációs politikát és keményebb fellépést ígér Pekinggel és Moszkvával szemben a leendő német kancellár. Friedrich Merz 28,5 százalékkal győztes CDU–CSU-ja azonban a 20,8 százalékkal második helyre befutó radikális jobboldali AfD helyett az eddig vezető kormányerőt képviselő baloldali SPD-vel léphet koalícióra. Mennyi esélye van a változásnak – errõl kérdeztük Kiszelly Zoltánt, a Századvég politikai elemzési igazgatóját.
Jichák Herzog izraeli államfővel Lisaj Miran, Dani Miran és Naama Miran, a még Gázában raboskodó magyar–izraeli túsz felesége, apja és nővére is ismét Magyarországra látogatott, hogy Budapest segítségét kérjék annak érdekében, hogy Omri minél hamarabb, élve térhessen haza a Hamász kínzókamrájából.
Alaposan felforgatta az európai politikai közhangulatot J. D. Vance amerikai alelnök müncheni beszéde, amelyben éles tükröt tartott a nyugati elit számára. A jogos kritika mellett kérdés azonban, hogy a szokatlanul kemény, már-már parancsoló hangvétel Washingtonból milyen üzenetet hordoz Európa számára?
Közvélemény-kutatók szerint Friedrich Merz lehet Németország következő kancellárja. Politikai pályafutása azonban arról tanúskodik, hogy többször maradt alul a megmérettetésekben, mint ahányszor nyert, és könnyen lehet, hogy vasárnap is meglepetés érheti, ha a német társadalom mégis inkább az amerikaiak által támogatott AfD-t választja Merz pártja, a CDU helyett.
Miközben az amerikaiak megdöbbenve szembesülnek azzal, hogy milyen liberális őrültségekre mentek el dollármilliók a befizetett adójukból, a közép- és kelet-európai országok csak most térképezik fel, milyen intenzív erőfeszítések történtek az elmúlt években a kormányaik megbuktatására.
Elérkeztünk arra a pontra, ahol a Hamász-Gáza-Auschwitz analógia nem puszta metafora többé. A napokban elengedett csont és bőr izraeli túszok éppúgy árnyékai voltak csak önmaguknak, mint a koncentrációs táborok túlélői.
