 
            
    Az állami szuverenitás és a nagyhatalmi akarat nemrég is összecsapott, amikor J.D. Vance amerikai alelnök látogatása során a Kneszetben két olyan törvényjavaslatot is elfogadtak, amelyek az izraeli szuverenitás kiterjesztéséről szóltak azokon a területeken (Júdea-Szamária), amelyekről korábban mind Donald Trump, mind pedig az alelnöke egyértelműen kijelentette, hogy nem fogják hagyni, hogy Izrael változtasson azok status quóján. Vance személyesen sértésnek is vette a szavazást, és ha azt politikai akciónak szánták, elég nagy ostobaság volt.
A Netanjahu-kormány a két erő között próbál lavírozni, a miniszterelnök és pártja, a Likud igyekezett a szavazásokat az amerikai alelnök látogatása utánra halasztani, ami nem sikerült. A Likud nem támogatta a két javaslatot, amelyek egyelőre nem léptek hatályba, ugyanis még legalább három szavazás lesz ezekkel kapcsolatosan, ha a kezdeményezés átmegy a Kneszet Külügyi és Védelmi Bizottságán. A lépés azonban egyértelmű jele annak, hogy az izraeli parlament jelentős része egyre kevésbé tűri el, hogy az amerikai kormány diktáljon szuverenitási kérdésekben.
A „húzd meg, ereszd meg” politika másik példája volt, amikor az Izraeli Védelmi Erők szeptember 9-én Dohában egy légicsapásban megöltek öt Hamász-vezetőt, amivel kapcsolatosan Benjamin Netanjahunak amerikai nyomásra később bocsánatot kellett kérnie a katari miniszterelnöktől. Ezzel kapcsolatosan otthon erős támadások érték, ugyanis politikai ellenfelei szerint inkább az izraeli társadalomtól kellett volna bocsánatot kérnie az október 7-i terrortámadás miatt. Bár mind Izrael, mind Katar átadta a burkolt üzeneteit is az egymást követő nyilatkozatokban, mindenki számára világos volt, hogy az Egyesült Államok elnöke irányít. A bocsánatkérés azért volt szükséges Izrael részéről, hogy Doha ne vonuljon vissza a tárgyalásoktól, és ne essen kútba a Trump-kormányzat első négy éve alatt tető alá hozott Ábrahám-egyezmények folytatásának lehetősége.
 
                    Ügynökök osztották meg az 56-os bajtársakat
Interjú Fónay Jenővel, a Pofosz alapító elnökével »
1956: a magyar menekülteket védő diplomata rejtélyes halála
Povl Bang-Jensen története »
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »