Május 9., szerda. Csendes demonstrálók, kétszáz-kétszázötven fő várakozik a gyömrői művelődési ház előtt. Hat órától Romsics Ignác történész tart előadást Horthy Miklósról és a Horthy-korszakról. Romsicsot az önkormányzat hívta meg előadni, miután a lakosság egy részében heves tiltakozást váltott ki a testület döntése, miszerint júniustól ismét Horthy Miklós tér lesz a Szabadság tér. Az ötlet a jobbikos Sas Zoltántól származik. Már szeptemberben a képviselőtestület elé tárta, ám a városvezetés teljes titokban tartotta az indítványt. Aztán április 24-én szinte egyhangúlag megszavazta. Romsics Ignác „objektív előadásától" azt remélik, lecsillapítja és meggyőzi a felháborodott lakosokat.
A művelődési ház előtt jobbikosok is gyülekeznek. Egy gárdaruhás, nagybajuszú férfi jókora árpádsávos zászlót hozott magával. Háborús filmben kitűnően alakíthatna csendőrt. „Miért jött?" - kérdezem. „Megadni a tiszteletet Horthy Miklósnak." „Mit tisztel benne?" „Azt, hogy országgyarapító volt" - kapcsolódik be a diskurzusba egy méregzöld bársonyruhát viselő ötvenes nő, majd tudatja, hogy erdélyi származású, Erdélyt pedig Horthy kormányzó úr szerezte vissza. „És mit gondolnak a vidéki zsidóság deportálásáról, a négyszázharminchétezer elgázosított magyar áldozatról?" „Arról nem Horthy tehet, hanem a körülmények. Hallgassa meg az előadást, maga is rá fog jönni" - biztat a csendőrképű.
Beülünk az előadásra. Romsics Ignác másfél órán keresztül beszél, majd a szünet után a hallgatóság kérdéseire is válaszol. Most csak a főtér átnevezése szempontjából lényeges részeket idézzük: a Tanácsköztársaság bukása után kezdődött fehérterrorban vitathatatlan Horthy felelőssége. Az 1920-ban - eleinte úgy tűnt: csupán ideiglenesen - kormányzóvá választott Horthy nemcsak tudott a Héjjas- és Prónay-féle különítmények kegyetlenkedéseiről, de biztatta is őket a megtorlásra. A bírósági ítéletek nélkül meggyilkoltak - baloldaliak, zsidók - számáról megoszlanak a vélemények, Romsics ezer és kétezer közé teszi.
2012. 05. 18. (XVI/20)
