François Hollande beiktatására kedd reggel került sor, az új elnök stílusának megfelelően a szokásosnál szerényebb körülmények között. Hollande-ot Nicolas Sarkozy és felesége fogadta az Elysée-palotában, majd a szokásoknak megfelelően a két elnök mintegy fél órát töltött kettesben, ekkor került sor az atombombák kódjainak az átadására. Hogy mi hangzik el ilyenkor a két elnök között, nem nagyon tudni, csak annyi ismeretes, hogy annak idején a tizennégy év után leköszönő François Mitterand arra kérte Jacques Chiracot, hogy vigyázzon a palota kacsáira.
A beiktatási ceremónián az új elnök megkapta a Becsületrend közel egy kilogrammos arany nyakláncát egy medállal, rajta az ötödik köztársaság előző hat elnökének a nevével. Ekkorra Párizs fölött beborult az ég – a brit lapok szerint intő jelként. Az eső a Champs Elysée-n érte az új elnököt, aki nyitott kocsijában bőrig ázva fogadta a tömeg és a katonaság tiszteletadását.
A frissen beiktatott elnök alig indult el Berlinbe a villacoublay-i katonai repülőtérről, amikor Falcon 7X típusú gépébe villám csapott. A gép pár perccel később visszafordult és leszállt, François Hollande pedig egy másik géppel repült Berlinbe, ezúttal már zavartalanul. A villámcsapás miatt a tervezettnél mintegy másfél órával később érkezett meg a német fővárosba, ahol Angela Merkel vörös szőnyeggel várta.
A megbeszélések utáni, udvarias hangulatú sajtótájékoztatón ismét előjött a két fél megközelítése közötti különbözőség. A francia elnök szerint nincsenek lezárt kérdések, mindenről lehet beszélni, ami segítheti a gazdasági növekedés beindítását Európában. A sajtótájékoztatón szóba került Görögország is, amelyről mindkét vezető kifejtette, hogy szeretnék, ha tagja maradna az eurózónának. Angela Merkel szerint a görögök többsége is ezt akarja valójában. François Hollande valamivel megengedőbb volt a kérdésben: „Meg kell engednünk Görögországnak, hogy megoldást találjanak a problémáikra.”
A különbségek hangsúlyozása ellenére valószínűleg ebből a szempontból sem véletlen, hogy a francia elnök Jean-Marc Ayrault személyében a német politikai (és tágabb értelemben vett) kultúrát is jól ismerő személyt választott miniszterelnöknek. Ayrault ugyanis folyékonyan beszél németül – végzettsége szerint némettanár –, és jó kapcsolatokat ápol a német szociáldemokratákkal, aminek a jövőben még jó hasznát láthatja.
„Rottweiler” Hollande oldalán
Először saját háza táján söprögethet François Hollande, miután beköltözött az Élysée-palotába. Mióta ugyanis Franciaország huszonnegyedik elnökévé választották, barátnője, Valérie Trierweiler szeszélyeitől hangos a sajtó.
Egy reggeli show neves rádióbemondója váratlanul élő adásban hívta fel Trierweilert (ahogy azt tette már számos ismert személyiséggel), hogy valamilyen gondatlan megjegyzést eszközöljön ki tőle. A tréfán megsértődött hölgy a nagyközönség előtt megígérte, hogy „ezt nem felejti el”. Egy másik esetben a francia sajtó nyilvánosságra hozott egy SMS-t, amelyben Trierweiler fenyegető hangnemben korhol egy újságírót, aki – az új elnöki párt egyébként az egekig dicsérő – cikkében megemlítette Hollande előző párkapcsolatából született egyik gyermekének nevét.
Az elegáns, negyvenhét éves újságírónő a jelek szerint különösen érzékeny az Hollande előző élettársi kapcsolatát firtató újságírói próbálkozásokra. Pedig nehéz kikerülni a kérdést, Hollande ugyanis huszonhárom évig élt együtt az egykori elnökjelölt, Ségolène Royal szocialista képviselőnővel, aki négy gyermeket szült neki. Hollande és Royal kapcsolata hivatalosan 2007-ben ért véget, utólag azonban kiderült, hogy a férfinak akkor már két éve viszonya volt Trierweilerrel.
Trierweiler (akit ellenzéki körökben Rottweilernek becéznek) szavai nem üres fenyegetések: sikerült megakadályoznia például, hogy Julien Dray képviselő, Hollande egyik legfontosabb kampánymenedzsere lényeges pozícióhoz jusson a győztes párton belül. Dray bűne az volt, hogy meghívta születésnapi partijára Dominique Strauss-Kahn egykori IMF-vezért, aki a közelmúltban elhíresült botrányáig Hollande legfőbb riválisának számított.
Amikor egy interjúban megkérdezték, hogyan fogja bírni a mindennapok kihívásait a politika mély vizében, a kétszer elvált, történelem szakot végzett magazin-újságíró kijelentette: ő (elődjével, Carla Brunival ellentétben) nem jelentéktelen dekoráció lesz az elnök oldalán, és jól felkészült az új szerepre. Habár a választási kampányban aktívan részt vett, állítása szerint Trierweiler elsősorban újságíró akar maradni, párját pedig nem szeretné akadályozni a munkájában. (Kocsis Nóra)
2012. 05. 18. (XVI/20)
