Jelentős hátránnyal indult az életben, az orvosok nem tudtak megoldást nyújtani. Hogy lehet az, hogy most mégis embereken tud segíteni?
- Talán a helyzetemből fakadóan jött létre bennem az empátia és a vágy, hogy egészségkárosodottakon, hátrányos helyzetűeken, fogyatékosokon segítsek. Ha pedig sikerül egy ember életpályáját helyreállítanom, elégedett vagyok. Amikor például egy adott projektet ellenőriznek és az alkalmazottam az őt faggató ellenőrnek öntudatosan így nyilatkozik: „Nem volt se képzettségem, se foglalkozásom, se jövőképem, most pedig nekem való szakmával, fizetéssel járó munkával rendelkezem" - ilyenkor el kell vonulnom, hogy az örömtől kisírjam magam.
Manapság az se lebecsülendő, ha teljesen egészséges emberek megfelelő egzisztenciával rendelkeznek. Hogyan lehetséges akkor csökkent munkaképességűeknek foglalkozást biztosítania?
2012. 05. 18. (XVI/20)
