Jobban nézel ki, mint négy évvel ezelőtt, amikor utoljára találkoztunk.
Szinte megfiatalodtál.– A falak kisimítják az embert. Lassan nyolc éve ülök, ez nem kevés idő.Mennyi van még?– 2016 januárjában lenne a vége, elvileg van fegyházas kedvezményem, ami
négy év, és kaphatok börtönös kedvezményt is, ami egy év. Így szabadulhatok 2011
körül is.Hogy fogod kibírni?– Úgy tűnik, jól. Teljesen pozitív csávó lettem, csak a jó dolgokra nézek és
figyelek, a pesszimizmusom és depresszióm teljesen eltűnt. Túl vagyok már az
önsajnálaton, meg azon, hogy savanyú a szőlő. Régen mindenkit hibáztattam, hogy
ide jutottam, aztán lenyugodtam. Rájöttem, hogy én vagyok a hunyó, nem az apám,
az anyám, nem a nők vagy a barátok, csak én. A belsőm még jobban megváltozott.A börtön – az elzártság, bezártság, az hogy kiiktatnak a forgalomból – képes
megváltoztatni egy embert?– A börtön önmagában nem, az csak eszköz.