Grúz rendőrök, orosz katonák Tbilisziben
Fotó: AP
A krízis négy kémkedéssel gyanúsított, magas rangú orosz tiszt és egy sofőr
letartóztatásával robbant ki. A sofőrt rövidesen szabadon engedték az kaukázusi
orosz hadseregcsoport parancsnoksága előtt, miután azt körbezárta a grúz katonai
rendőrség. A grúz hatóságok egy további tiszt kiadatását követelik, aki a
vezérkar felderítő részlegéhez tartozik.
„Új szó a posztszovjet diplomácia történelmében az orosz katonák
letartóztatása” – írta az Izvesztyija. – Ezidáig ilyen durva és kihívó
magatartást egyetlen FÁK-tagállam sem engedett meg magának Moszkvával szemben.”
A szerző véleménye szerint a grúz elnök tudatosan provokálja az oroszokat: „Szaakasvili
a lehetőségek közül mindig azt választja, amelyik Moszkva számára a leginkább
keserű, megalázó. Neki nincs szüksége kulisszák mögötti egyeztetésre, hogy
egymás becsületét megőrizzék. Neki botrány, show kell. Neki egy olyan
ellenségképre van szüksége, amellyel mobilizálni tudja a nemzetet, és a hatalom
pártja köré tudja tömöríteni.”
Megfigyelők rámutatnak, Szaakasvili külpolitikai aktivitása belpolitikai
problémákban gyökerezik. Amellett, hogy az államfő hathatós amerikai segítséggel
jutott hatalomra, a választók széles köre támogatta őt a nincstelenség és a
korrupció legyőzésére, Abházia és Dél-Oszétia visszaszerzésére tett ígéretei
miatt. Elnöki tevékenységének két éve alatt azonban egyetlen korrupt bürokratát
sem fogtak perbe, az életszínvonal pedig folyamatosan csökken, így Szaakasvili a
külpolitika területén kényszerül jó pontok után nézni. Az oroszokkal való
konfrontálódás kézenfekvőnek mutatkozik, hiszen a békefenntartóként jelen levő
orosz hadsereg megakadályozza az Abházia vagy Dél-Oszétia elleni hadviselést.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »