Azt már megszokhattam, hogy nem a szerény logikám szerint működik a világ.
XVI. Benedek nem akarta megsérteni több mint egymilliárd muzulmán hitét, nem is
a saját gondolatait idézte, hanem egy, a XIV. században élt bizánci, II. Manuel
Paleologosz szavait, ráadásul úgy kezdte a mondanivalóját, hogy csak idéz, s nem
a saját gondolatait közli.
A vallás és a politika, e két dolog a végsőkig megosztja s egymás ellen fordítja
az embereket, a kultúrákat s az országokat egyaránt. Tudhatjuk ezt a
történelemből is. Ma a muszlim világ jelentős része ugyanabban a szellemi
állapotban van, mint amilyenben a keresztény Európa volt a XI. és a XVII. század
között. Európán belül is ebben az igen hosszú időszakban a vallási-felekezeti
gyűlölködés és a hitviták s a hitháborúk voltak a jellemzők, melyek a keresztes
háborúkban teljesedtek ki igazából, majd az egyházszakadás, a protestantizmus és
a katolicizmus gyakran igencsak vérengzős-ördöngős összeütközései. Ma az iszlám
világban is vannak hasonló fejlemények: síiták és szunniták gyilkolják egymást,
pusztán teológiai nézetkülönbségek miatt, mégis mintha sok szempontból
egységesebbek lennének, mint a keresztények. Egyes fanatikus iszlám szektáknak
ma ugyanazok a céljai, mint annak idején a templomosoknak s a jezsuitáknak, a
hitüket elterjeszteni az egész világon, ha kell, erőszakkal! Ők is, mint
hajdanán a keresztények, ami nem az ő értékítéletük, nem az ő értékrendszerük és
hitviláguk szerint működik, úgy gondolják, hogy joguk van elpusztítani, s
mindent és mindenkit, amit és akit úgy gondolnak, hogy az nem istennek tetsző,
el is pusztítják, ha tudják!
A leghalálosabb kombináció a vallás és a politika összefonódása. A politika nem
ritkán jó ürügyként és eszközként használja fel a vallást céljai érdekében, de a
vallás is a politikát ki- és felhasználja céljai és érdekei szerint, s nem
ritkán emberéletek, sorsok árán! Erre is volt és van ma is példa bőven!
Üdvözlettel:
Baracsi Attila
Pécs
2006. 10. 06. (X/40)
