A választási eredmények ismertté válása előtt Sólyom László köztársasági
elnök nyilatkozatában, mintegy a Fidesz forgatókönyvét diktálva, már jelt adott
a kormány elleni újabb offenzívára, amelyre nem is kellett sokat várni. Orbán
Viktor – akit a hírek szerint az elnökség tagjai egy hete még jobb belátásra
tudtak bírni az utcai demonstráció elhalasztása során – lényegesen megerősödött
a párton belül, és teljes mértékben átvette a kezdeményezést. Az ellenzék vezére
először hetvenkét órás ultimátumot adott a kormánypártoknak a miniszterelnök
leváltására, majd „ócska trükknek” nevezte a miniszterelnök által kezdeményezett
bizalmi szavazást, és péntekre az utcára szólította a híveit.
Eközben a másik oldalon a miniszterelnök az Alkotmányban biztosított
lehetőséggel élve péntekre kezdeményezte az országgyűlés rendkívüli ülését, és
bizalmi szavazást kért programjáról és saját magáról.
A fejleményekből úgy tűnik, hogy a folyamatosan éleződő konfliktus mögött két
eltérő forgatókönyv húzódik. Orbán az ukrán „narancsos forradalom” és a grúz
kormánybuktatás mintáját kívánja követni. Célja valószínűleg az, hogy az utcai
politizálás eszközeivel minél nagyobb nyomást gyakoroljon a kormányra, és
elérje, hogy a kormánypártok leváltsák Gyurcsány Ferencet. A péntek délutánra
nagy erőkkel szervezett tüntetés során Orbán vélhetően további ellenállásra
buzdítja híveit, ahogyan azt a Magyar Nemzetben megjelent cikksorozatában, már
jóval a Gyurcsány-beszéd megjelenése előtt előrevetítette. A pénteki
megmozdulást vélhetően folyamatos tüntetések fogják követni részben a Kossuth
téren, részben különböző vidéki városokban. Ezeken a tüntetéseken a korábbi
Fidesz-nagygyűlések közönségén kívül egyre jelentősebb szerepet szánnak a MIÉP,
a Jobbik és más szélsőjobboldali csoportok mindig könnyen mozgatható, egykori és
jelenlegi tagjainak.
A tüntetésekhez kapcsolódva a Fideszhez kötődő szervezetek – mint például a
Magosz – útelzárásokat, forgalomlassító demonstrációkat szerveznek, a szintén
jobboldalhoz kötődő szakszervezetek és egyéb érdekképviseletek pedig
sztrájkokkal támogathatják azt akciót.
A cél az, hogy a szocialisták tárgyalásokat kezdjenek Gyurcsány leváltásáról.
A taktika több szempontból is rendkívül kockázatos. Míg Ukrajnában és Grúziában
az országnak nem sok veszíteni valója volt, addig Magyarország még mindig sokat
veszíthet egy elhúzódó válság, a kormányzás megbénítása révén. A jelenlegi
költségvetési válság könnyen súlyos gazdasági válságba csaphat át. A magyar
gazdaság ugyanis rendkívül sebezhető, a forint összeomlása, az infláció
felgyorsulása sok Gyurcsány-csomagnál nagyobb terhet helyezne a lakosságra.
A nyitott magyar gazdaság ezért nem hagyhatja figyelmen kívül sem az EU, sem a
befektetők álláspontját. Akár tetszik ez, akár nem, az ország sokkal jobban függ
ezektől a tényezőktől, mint ők tőlünk. Jól érzékeli ezt Kósa Lajos, Debrecen
újjáválasztott fideszes polgármestere, aki hétfőn egy interjúban azt mondta,
hogy a jobboldalnak most hátra kellene dőlnie, „és hideg vizet ereszteni a
csuklójára”, mert a gazdasági összeomlásnak az lehet a következménye, hogy
jövőre az emberek nemcsak Gyurcsányt és a szocialistákat, hanem az egész
politikai elitet elkergetik.
Azzal, hogy Orbán a szélsőjobbos populista törekvések élére áll, olyan helyzetet
teremthet, amelyet már ő sem tud kezelni. A gazdasági szakemberek teljesen
egyöntetű véleménye, hogy határozott megszorítások nélkül a költségvetés hiánya
nem kezelhető. Orbán azonban jelenleg azoknak az élére áll, akik a megszorítások
miatt elégedetlenek. Ha ezen a platformon ér el sikert, nemcsak a gazdaságot
sodorhatja elképzelhetetlen válságba, hanem az általa javasolt új kormány
helyzetét is teljesen lehetetlenné teszi. Ezt valószínűleg a Fidesz elnöksége is
tudja, de jelenleg úgy tűnik, hogy nekik kevesebb befolyásuk van az eseményekre.
A Fidesz forgatókönyvének első lépése Gyurcsány menesztése, amihez szerintük a
szocialistáknak kellene konstruktív bizalmatlansági indítványt előterjeszteni.
(Ennek az a lényege, hogy megjelölik azt a személyt, aki a miniszterelnököt
felváltja, és a parlament egy szavazással dönt a régi menesztéséről és az új
megválasztásáról.) Orbán szerint ennek során „szakértői kormányt” kellene
választani. Erre azért van szükség, mert valószínűleg Orbán is tudja, hogy
jelenleg nincs más lehetőség, mint a költségvetési megszorítás. Azzal, hogy ezt
a körülményt hívei előtt titokban tartja, nem orvosolja, hanem mélyíti a bajt.
Nem véletlen, hogy a külföldi elemzők szerint a választások során Gyurcsánynál
négyszer többet ígérő Orbán hatalomba jutása a befektetők szemében súlyos
kockázatokat hordoz.
Orbán arra számít, hogy az úgynevezett „szakértői kormánnyal” a háttérből
hajtatja végre a népszerűtlen intézkedéseket, majd 1998-as kormányzásához
hasonlóan a népszerűtlen intézkedések hasznát meglovagolva tér vissza a
hatalomba. Hatalomra kerülése esetén azonban meg kell majd fizetnie a támogatást
azoknak a szélsőjobboldali köröknek, akiknek egy része kifejezetten
befektetőriasztó, Európa-ellenes és tőkeellenes eszméket képvisel.
A Világbank e héten megjelent elemzése már kifejezésre is juttatta aggodalmát az
új EU-tag kelet-európai országokban (elsősorban Lengyelországban, Szlovákiában
és Magyarországon) felbukkanó politikai populizmus miatt.
A jelenlegi adatok fényében úgy látszik, hogy a baloldal azt a forgatókönyvet
követi, amelyet Margaret Thatcher alkalmazott első kormányzati ciklusában a
nyolcvanas évek elején, amikor a nagyszabású demonstrációk és a súlyos
népszerűségvesztés ellenére kitartott gazdasági programja mellett. Ez a
stratégia szilárd alkotmányos intézményeket feltételez. Az országgyűlési
erőviszonyokat ugyanis sem az önkormányzati választások, sem az utcai
megmozdulások nem befolyásolják. Amennyiben a kormánypártok kitartanak a
konvergenciaprogramban is testet öltött kormányzati elképzelések mellett, az
ellenzéknek nincsen alkotmányos eszköze a kormány leváltására.
A kormánypártokat kitartásra ösztönözheti az a várakozás, hogy a lakosság
többsége ugyan kész az urnáknál megbüntetni a kormánypártok jelöltjeit, de
egyáltalán nem biztos, hogy a radikális akciókat is ugyanígy támogatja.
A reformok melletti kitartás esélyt adhat arra, hogy az ország megússza a
további gazdasági lecsúszást. A kormány bukása a reformok bukását is jelenti,
hiszen az ellenzék Gyurcsány menesztésén túl a program elvetését is követeli.
Azt azonban senki, az Orbán által mozgósított hívek sem tudják, hogy mi
történik, ha a jelenlegi programot elvetik. Márpedig, ha az EU vagy a befektetők
azt látják, hogy a kormány működésképtelen, vagy különösen, ha új választások
kiírására kerül sor, akkor a befektetői türelem hamar elszállhat, ez pedig a
forint romlásán keresztül nemcsak a devizában eladósodott többszázezer ember
zsebéből vesz ki százezreket, hanem mindenkinek a jövedelmét az európai
fizetésekhez képest még tovább rontja. A befektetők kivonulása pedig könnyen
több munkahely elvesztését jelentheti, mint a legszigorúbb megszorító csomag.
Az ország keresztúthoz érkezett. A tét messze nem az, hogy ki kormányozza az
országot, hanem az, hogy az ország Balkánhoz „csatlakozik”, vagy Európához
zárkózik fel.
2006. 10. 06. (X/40)
