Wolfgang Schüssel (ÖVP), Alfred Gusenbauer (SPÖ) (fent, balról jobbra),
Hans-Christian Strache (FPÖ), Alexander van der Bellen (zöldek) (lent balról)
A választójoggal rendelkező 6,1 millió osztrák polgár 72-74 százaléka járult
az urnák elé, ami az eddigi legalacsonyabb választási részvétel az országban.
Ennek oka valószínűleg a kampány rágalmazó és idegenellenes jellege lehet. A
Néppárt és Wolfgang Schüssel egyrészről abban bízott, hogy az osztrák
szakszervezetek bankja, a BAWAG hatalmas veszteségei ártani fognak a
Szociáldemokrata Pártnak, mivel vezetői az SPÖ köreihez tartoznak. A néppárti
propaganda hónapokig ezen lovagolt, viszont utólag kiderült, hogy a túlzás pont
ellenkező módon sült el.
A Néppárt, bízva a negatív kampány sikerében, Schüssel képét „A mi kancellárunk”
és az „Ő képes rá” feliratokkal próbálta népszerűsíteni, viszont ez nem győzte
meg a választókat. Schüssel ugyanis időközben nyilatkozott az idősek ellátásával
kapcsolatosan, és az a megállapítása, hogy ezen a téren nem áll fenn „ápolási
krízishelyzet” (Keserű pirulák a választások előtt. Hetek, 2006. szeptember 1.)
azt sugallta az osztrákoknak, hogy nem érzékeny szociális problémákra. Az
osztrákok ebben a kérdésben több negatívumot tapasztaltak, valamint a
konzervatív kormány oktatásügyi politikája sem örvendett nagy népszerűségnek a
választók körében.
A kampány legsúlyosabb részét azonban a két szélsőjobboldali párt, a Haider
által az Osztrák Szabadságpártból (FPÖ) kiszakított Szövetség Ausztria Jövőjéért
(BZÖ) és a Hans-Christian Strache vezette Szabadságpárt folytatta. Az FPÖ, amely
a harmadik helyen jutott be a parlamentbe, idegenellenes kampányt folytatott,
ennek ellenére azonban a voksok 15 százalékát szerezte meg. Haider pártja
azonban minden jel szerint a megszerzett 4 százalékkal nem jut be. Ha ez
bekövetkezik, akkor a zöldek, akik a párt történetében először kaptak 10
százalék fölötti szavazatot, növelhetik képviselőik számát, így Ausztriában
huszonhárom év után először tisztán baloldali kormány jöhetne létre.
Heinz Fischer államelnök kifejezte azon kívánságát, hogy minél előbb alakuljon
meg a kormány. Ez azért is fontos, mert az új parlamentnek, amely október 30-án
ülésezik először, el kell fogadnia a költségvetést. A köztársasági elnök ezzel a
feladattal Alfred Gusenbauert fogja megbízni.
Az osztrák szavazók ezen a szavazáson világosan eldöntötték, hogy nem kívánnak
jobboldali kormányt. Ilyen fordulat már történt, ellenben arra, hogy egy korábbi
kormánypárt, jelen esetben a BZÖ, 4 százalékkal sem biztos, hogy bejut a
parlamentbe, még nem volt példa Ausztriában. A kormányalakítás körül sem
vehetünk biztosra semmit. Az idegengyűlölő Szabadságpárttal sem a
szociáldemokraták, sem a Néppárt nem kíván együtt kormányozni. Egy
szocdem-zöldpárti koalíciónak azonban csak egy képviselőnyi többsége volna, ami
jelentősen megnehezítené a kormányzást. Várható tehát, hogy Ausztria visszatér a
hat évvel ezelőtti nagykoalícióhoz.
Valószínű, hogy Ausztriának még karácsony előtt lesz új kormánya. A jobboldali
ÖVP – a magyar Fidesz testvérpártja – ugyan nagy csalódással fogadta a
választások eredményét, de senki sem gondolt arra, hogy tömegeket mozgósítson a
szociáldemokrácia ellen, inkább az okoz a politikusainak gondot, hogy ki fog
bejutni a kormányba. Wolfgang Schüssel több mint valószínű, hogy nem vállalja a
helyettes kancellári posztot, és az is kérdés, hogy pártvezető marad-e. Az év
utolsó negyede tehát még sok meglepetéssel szolgálhat az osztrák belpolitikában.
2006. 10. 06. (X/40)
