A Hetek 2006. szeptember 29-i számában „Patikussztrájk”
címen megjelent cikk több részével nem értek egyet. Legfőképpen azzal, hogy
egyoldalúan a Magyar Gyógyszerész Kamarát irányító magángyógyszerészek demagóg
álláspontját ismétli anélkül, hogy akár a kormányzat vagy akár a többi
gyógyszerész véleményét ismertetné. Én csak néhány alapvető szempontra hívnám
fel figyelmüket.
A jelenlegi magyar patikarendszer két módon jött létre: egyrészt a
rendszerváltás közvetlen környékén törvényi szabályozás híján nyitották
megfelelő tőkével rendelkező gyógyszerészek az első magángyógyszertárakat,
másrészt a törvényi szabályozás után a privatizáció révén jutottak tulajdonhoz
az állami gyógyszertárakban dolgozó gyógyszerészek, illetve a mögöttük álló
befektetők. Ekkortájt alakult meg a Magyar Gyógyszerész Kamara, kötelező
tagsággal. Sikerült a jogszabályokat úgy alakítani, hogy az ún. személyi jogos
rendszer alkalmazásával, a patikakörzetben minimális lakosságszám
meghatározásával, valamint a kamara engedélyezési jogköre által mára
gyakorlatilag lehetetlen új gyógyszertárat nyitni. Kialakult egy tökéletesen
zárt patikuselit a kb. 2500 gyógyszertár-tulajdonosból. Tulajdonképpen a
kamarában is ők a hangadók, mellettük eltörpül a kórházi és (érthetően) az
alkalmazott gyógyszerészek érdekképviselete. Gyakorlatilag a 2. világháború
előtti rendszert állították vissza.
Szilárd meggyőződésem, hogy mind a betegek, mind az egészségügy, mind a gazdaság
csak profitálna a patikaliberalizációból. A betegek több helyen juthatnának
gyógyszerhez (nem csak a vény nélkül kaphatókhoz), a posztkommunista
gyógyszertárak kénytelenek lennének modernizálódni, a szabad verseny pedig
felélénkítené az egész gyógyszerész-társadalmat – megadná az esélyt azoknak a
gyógyszerészeknek is, akik az első körben kimaradtak.
Ez természetesen a vényköteles gyógyszereknél nem okozhat
gyógyszerár-emelkedést. Más a helyzet a recept nélkül kapható, úgynevezett OTC
készítményekkel. Ezek árrését fel lehetne szabadítani. Valószínűleg csökkenne az
áruk a hipermarketekben, és nőne a benzinkutaknál (és a gyógyszertárakban). De
ez így természetes. Nem kell félni a gyógyszerhamisítástól, csak megfelelően elő
kell írni a beszerzés módját: kizárólag gyógyszer-nagykereskedőtől.
Természetesen a jogszabályalkotók részéről az lenne a korrekt, ha a patikák
ugyanolyan ármeghatározási joggal rendelkeznének, mint a többi OTC készítményt
árusító üzlet.
Végezetül nem tudom, miért kell a patikaliberalizáció miatt is a
gyógyszergyártókat szidni? Tudomásul kellene végre venni, hogy az egészségügy is
(mint minden más) üzleti alapon működik. A gyógyszer áru, amit ki kell
fejleszteni, le kell gyártani, reklámozni és végül forgalmazni kell. A
gyógyszernek ára van, amit valakinek meg kell fizetni, attól függetlenül, hogy
hány helyen lehet hozzájutni. Magyarországon egyébként jóval a nyugat-európai
árszínvonal alatt van a gyógyszer ára, de ez nem a patikák számával van
összefüggésben, hanem az OEP kemény tárgyalásainak köszönhető. A „hatalmas
profittal” rendelkező gyártók egyébként bevételük komoly arányát új gyógyszerek
kifejlesztésére fordítják, amely egyaránt érdeke az egészségügyben
tevékenykedőknek és a betegeknek. Ezenkívül Magyarországon (is) a legnagyobb
adófizetők között vannak, milliárdokat térítenek vissza (!) az államnak a
tervezetten felüli eladások után, és több ezer magyar – szintén adófizető –
állampolgárnak adnak munkát.
Tisztelettel:
Egy gyógyszerész
2006. 10. 06. (X/40)
