Tacitustól származik a mondás, hogy „harag és részrehajlás nélkül” kell történelmet írni. Persze jó és hasznos lenne, ha nemcsak a régmúltról, hanem a jelenünkről formált ítéleteinket sem befolyásolnák irracionális indulatok. Csakhogy manapság még a távolabbi és a közelebbi múltunkról sem tudunk elfogultság nélkül beszélni, nemhogy a jelenünkről, ahol a sorjázó értékítéletek sokszor annyira a szubjektivitásból erednek, hogy szinte lehetetlen visszatalálnunk a többlépcsős gondolatmenet kiindulópontjához, a tényszerű okhoz, amit időközben az ítéletalkotó maga is elfelejtett. Ilyenformán a tények összezsugorodnak a fellángoló indulatok tüzében.