A jelenségre migrációval foglalkozó szakértők és civil szervezetek hívták föl a figyelmet, megnevezve a legfontosabb okokat is, melyek miatt a migránsok számára nem vonzó Franciaország. Ezek között szerepel, hogy az országot, amelyet alapvetően nem tartanak befogadónak, stagnáló gazdaság, túlzott bürokrácia, valamint 10 százalék fölötti munkanélküliség jellemzi. Az sem igazán marasztaló, hogy csak kevesen jutnak élhető lakhelyhez, illetve a menedékkérelem elbírálásának időszaka alatt – amely kilenc hónapig is eltarthat – nem vállalhatnak munkát.
François Gemenne, a Sciences Po nemzetközi kutatóközpontjának migrációval foglalkozó egyetemi oktatója a Telegraph című brit lapnak adott interjújában kifejtette, hogy „ez egy ijesztő mutató a gazdaság és a demokratikus berendezkedés állapotáról”, és a franciáknak aggódniuk kellene, amiért országuk elvesztette vonzerejét – annak ellenére, hogy ez a tény némileg kényelmes helyzetbe hozza a kormányt a menekültáradattal küzdő Európában.
Jól illusztrálja a helyzetet, hogy amikor François Hollande államfő szeptember elején felajánlotta, hogy Németország terheit enyhítendő 1000 menekültet befogadna, csupán 600 szíriait és irakit sikerült meggyőzni, hogy felszálljanak a Münchenből Franciaország felé induló buszokra. A többieket még a bevándorlási iroda azon ígérete sem tudta eltéríteni eredeti úti céljuktól, miszerint gyorsított eljárás során a szokásos 9 hónap helyett 15 nap alatt tartózkodási engedély tulajdonosai lehetnek.
„Három dolgot ígértek: gyorsan papírokhoz juthatunk, a családunk utánunk jöhet, és 10 éves tartózkodási engedélyt kapunk” – taglalja Sabah, egy 38 éves angoltanár, hogy miért adta be a derekát. Sabah, aki a lázadók által elfoglalt, Damaszkusztól északra fekvő területről érkezett, most egy Párizs melletti kolostorban várja az ígéretek megvalósulását.
A francia vezetők természetesen igyekeznek kinyilvánítani elkötelezettségüket a menekültkérdés kapcsán. Noha eleinte elszántan tiltakoztak a kvóták ellen, végül bejelentették, hogy két év alatt 24 ezer migráns befogadását vállalják, s erre 2016-ban 279 millió eurót fordítanának, 2017-ben pedig további 334 milliót különítenek el ideiglenes lakhelyek létrehozására és az önkormányzatok segítésére, a teljes összeg tehát 2017 végére meghaladja a 600 millió eurót. Manuel Valls miniszterelnök emellett egy diszkrimináció elleni törvény beiktatását szorgalmazza.
A válságkezelési program részét képezi a svéd minta bevezetése a befogadott menekültek integrálására, valamint az Iszlám Állam elleni légicsapásokhoz való csatlakozás. Jelenleg azonban nem csupán az kérdéses, működni fognak-e ezek az intézkedések, hanem az is, hogy sikerül-e Franciaországnak saját belső problémáival megbirkóznia – azokkal a problémákkal, melyeknek épp a migránsok elmaradása az egyik barométere, és amelyekről eddig nem sok szó esett.
Franciaország és a migráció
2015. 09. 25. (XIX/39)
