Nagy veszély ez a közéletben, mert elejét veszi a tisztázó vitáknak és az értelmes párbeszédnek, társadalmunk politikai megosztottságát enyhíteni kívánó törekvéseknek. Végső soron éppen attól fosztja meg a résztvevőket, ami mindenfajta tisztességes dialógus kezdeményezésének és lefolytatásának indítéka és alapvető célja, hogy közelebb vigyen az összefüggések megértéséhez, a hiánytalanul sohasem birtokolható igazsághoz.
Értsük jól, a vitapartner meggyőzése ennek a folyamatnak legfeljebb a mellékterméke! És éppen ezért csak a meggyőzése, de semmiképpen sem a megalázása. Hiszen aki tévedett, az is a dialógus mérlegére tette a maga álláspontját, s ezzel részese lett az igazságért folytatott közös erőfeszítésnek.
A modern Areopágusz
A véleménycserék közéleti jelentőségét már a görögök és a rómaiak is felismerték. A görög agorák, majd Rómában a Capitolium és a Palatinus domb közelében lévő köztér, a Forum Romanum teremtett lehetőséget a közérdekű kérdések megvitatására. Az Apostolok Cselekedeteiből tudjuk, hogy térítő útja során Szent Pál is elment az athéni Areopáguszra.
De nemcsak az ókori városok építtetői vették figyelembe a problémák nyilvános megvitatásának közösségi igényét, hanem voltak olyan bölcselők, filozófiai iskolák, amelyek a párbeszédet az igazság megismerésének felülmúlhatatlan értékű eszközének tartották, és hallgatóikat, követőiket arra nevelték, hogy megszerzett ismereteik helytállóságáról csakis annak megvitatása során győződhetnek meg.
Posztmodern világunkban az internet közösségi oldalai veszik át ezt a társadalmi élet által követelt funkciót, vonzóan sokszínű lehetőséget biztosítva ahhoz, hogy a különféle tömegtájékoztatási eszközökön keresztül nyilvánosságra hozott híreket, hírmagyarázatokat és publicisztikákat kommentekkel láthassuk el: mindenki mindenhez hozzászólhat.
A közéleti-politikai kérdések rendszeres kommentelőinek, a – maguk szűkebb vagy tágabb környezetében munkálkodó – véleményvezéreknek a köre nagyjából állandó. A kiemelt kommentelők kiváltképp szükségét érzik annak, hogy bármely problémához – szakmai tartalmuktól függetlenül – hozzászóljanak és álláspontjukat kifejtsék. Közösségi formát öltve elevenedik fel a régmúlt – majd egy fél évszázada elfeledett – levelezési és naplóírási szokása, a nyomtatott sajtóból ismert levelezési rovatok stílusjegyeihez hasonló műfajban. A nyitott társadalom nem kevésbé nyitott tagjai folytonosan csetelnek és mobiltelefonoznak egymással – hiszen erre biztatnak a mobiltársaságok kedvezményei: beszélj ingyenesen és korlátlanul. Ezért napjainkban az emberek akkor is beszélnek, ha nincs mondanivalójuk. Hiszen ingyenesen, azaz felelősség nélkül és szabadon, azaz korlátlanul lehet véleményt nyilvánítani.
Sok beszédnek sok az alja, s az ember intimitást nélkülöző nyitottságával vissza lehet élni. De nagyszerű technikai vívmányaink által biztosított lehetőségeinket más szempontból sem célszerű gond nélkül ünnepelni. A közéleti tematikájú kommentek tartalmát figyelembe véve fel kell tennünk a nyugtalanító kérdést, vajon a világhálón megfogalmazott vélemények hozzásegítenek-e az igazság jobb és teljesebb megismeréséhez? Hogy az internet modern Areopágusza párhuzamba hozható-e a régivel, amely a vélemények, az egymással ellentétes nézetek ütköztetése révén alkalmat nyújtott a tévedések kiküszöbölésére, avagy a „piactér” napjainkban beláthatatlan mértékű bővülése folytán az árusok hangzavarában egyre kevésbé lehet rálelni a komoly, útbaigazító szavakra, amelyek évezredekkel ezelőtt maguk köré gyűjtötték a tájékozódásra fogékony emberek növekvő csoportját?
2015. 09. 25. (XIX/39)
