Az 1950-es évek Amerikája egyfajta aranykor volt, amelynek végére a hidegháború enyhülni kezdett, s úgy tűnt, hogy kialakul a nukleáris egyensúly. A második világháború után az országban a gazdaság rohamos fejlődése addig soha nem látott változásokat hozott az életszínvonalban, az Egyesült Államok a világ legerősebb fogyasztói társadalmává lett. Marlon Brando, Marilyn Monroe, James Dean és Elvis Presley voltak az évtized csillagai. Különlegességük, hogy olyanok voltak, mint „egy közülünk a szomszéd házból”, alulról indult egyszerű emberek, akik megvalósították az amerikai álmot.
A gazdasági fellendülés kedvezett a gyerekvállalásnak is, demográfiai robbanás következett be: 1946 és 1964 között hetvenmillió gyerek született az Egyesült Államokban, ők voltak az úgynevezett babyboomerek. A szülők bármit megadhattak a felnövekvő nemzedéknek: színvonalas iskoláztatást, kertvárosi házakat medencével, nagy autókat. A felnövő generáció nagy része fuldoklásként élte meg ezt a gondtalan jólétet, és sokan nem találták helyüket a világban. A Beat-korszak nagy irodalmi művei, Salinger Zabhegyezője, vagy Keronac modern Odüsszeiaként is emlegetett Úton című regénye egy olyan nemzedéket mutat be, amelynek általános életérzése a magány, hősei azt sugallják, hogy nincs helyük az életben, cél és jövőkép nélkül utazgatnak.
A második világháború után született gyermekekből az 1960-as években 70 milliót számláló tizenéves lett. Miközben folyt a sorozás a vietnami háborúba, egyre több fiatal egy másik utat választott: babyboomerek tömegei vándoroltak a nyugati partra, hogy elsajátítsák a hippi életmódot, amelynek részét képezte a szabad szerelem, a kábítószerek és a rock and roll. Ez a háborúellenes generáció ellentétbe került mindazzal, amit szüleik képviseltek. A társadalmi és kulturális életben vissza nem fordítható változásokat idéztek elő azzal a céllal, hogy a „teljes ember” eszményét megvalósítsák, az egyént felszabadítsák az addig elfogadottnak tartott, de egyszeriben elavultnak minősített normák és kötöttségek alól: az abortusz, a fogamzásgátló tabletták széles körben is elérhetővé váltak, a hatóságok tekintélye rohamosan csökkent, és az ötvenes évekhez képest kilencszeresére nőtt a bűnözés. Ungvári Tamás Azok a hatvanas évek című írásában úgy emlékszik vissza, hogy ezeket az éveket egyfajta felszabadulásként élte meg a fiatalság: „Az ifjúságnak vágyai vannak, s ezeknek kielégítése már nem eszköz, hanem cél lett.”
2015. 09. 25. (XIX/39)
