Az Európai Parlament (EP) sokáig azt kommunikálta, hogy ők márpedig „beidézik kihallgatásra” Mark Zu­ckerberget, a Facebook európaiakat is érintő adatvédelmi hiányosságai miatt. A meghallgatás azonban egészen máshogyan alakult. A Miniszteri Értekezlet tagjai, vagyis az európai pártok vezetői széles mosollyal fogadták a techgurut, mintha nem is kihallgatni, hanem barátkozni hívták volna. Sőt, Antonio Tajani, az EP elnöke bevezető beszédében egyenesen példaként állította a Facebookot a többi digitális platform elé, kifejezve reményét, hogy Zuckerberghez hasonlóan a digitális média többi résztvevője is együttműködést kezdeményez az Európai Parlamenttel. Ezután következett Zuckerberg beszéde, amiben a Wa­shingtonban elhangzottakhoz képest nem sok újdonság volt, Brüsszelben is bocsánatot kért, amiért nem ismerték fel időben a felelősségüket az adatokkal való visszaélések terén. Ezen túl hosszasan sorolta, hogy milyen fejlesztéseket és változtatásokat hajtanak végre a közeljövőben a platformon, az aggodalmak eloszlatása céljából.

Donald Trump volt főtanácsadója szokásához híven már Budapestre érkezése előtt nagy port kavart hazánkban, tekintve, hogy az Európa Jövője címmel megrendezésre kerülő nemzetközi konferencián több sajtómunkatárs (Guardian, 444, Index, HVG, stb.) regisztrációját helyhiányra hivatkozva utasították vissza a szervezők, ami a rendezvény többi eseményén talán nem annyira, de Steve Bannon „titkos” előadásán kétség kívül fennállt. (Voltak azért szemfüles médiamunkások, a holland de Volkskrant munkatársa újságíróként nem, de vendégként bejutott.) A zsúfolásig telt teremben mindenki a Breitbart News egykori főszerkesztőjére volt kíváncsi, aki Trump „Amerika az első” politikájáról és annak Közép-Európára gyakorolt hatásáról beszélt a nagyérdeműnek.

A sikeres oktatás kulcsa az elhivatott pedagógus, aki mindent elkövet azért, hogy minden egyes tanítványából kihozza a maximumot. Így juthatnak el diszgráfiás, diszlexiás, látás- vagy hallás-sérült diákok is az érettségiig, majd a diplomáig – ahelyett, hogy segélyen, betanított munkákon tengődnének egy életen át. Kecskemétiné Szilvási Zsuzsanna magyartanárral beszélgettünk.

A moldvai csángók helyzete volt már nehezebb, de az 1989 előtti román hatalom adminisztratív nyomását, amellyel a teljes asszimilációt akarta elérni, könnyebb volt elviselni, mint a hétköznapok közönyét.

1956. június 7-én közel száz ember köszöntötte otthonában a 60. születésnapját ünneplő Nagy Imrét. A volt és leendő miniszterelnök életéből ekkor még két év és kilenc nap volt hátra, de utolsó hónapjai már teljes magányban teltek.

A rasszizmus Dél-Afrikában nem 1948-ban kezdődött, ahogyan nem ért véget az 1994-es rendszerváltással. Ma újabb apartheidről beszélhetünk, mely csak annyiban más, hogy az elnyomó és elnyomott szerepet cseréltek.

Máig tartó felháborodás kíséri az Emmi leendő miniszterétől, Kásler Miklóstól származó idézeteket, melyek egy nyilvános beszélgetésből kiragadott mondatok voltak. A hit és egészség kapcsolatára vonatkozó kijelentések miatti kiakadás azért is érthetetlen, mivel az összefüggést különböző kutatások is alátámasztják.

SpaceX vagy NASA? Tempót vált a modern űrverseny, és Jövőre már fellőhetik azt a hordozórakétát, amely 2022-ben a holdra, 2030-ban pedig a marsra viszi az embereket.

A showbiznisz által felszippantott profi sport látványosan kezdi elveszíteni klasszikus értékközvetítő szerepét. A sportolókra nehezedő „ipari nyomás” akkora, hogy egyre fogynak az igazi példaképek, akik a pályán és azon kívül is a fair play szellemiségét képviselik.

A magyarság történetében kevés olyan trauma volt, amely az első világháborút lezáró, igazságtalan trianoni békeszerződéshez hasonlítható lenne. Habár a szerződés inkább a világháború végére kialakult helyzetet hagyta jóvá, a magyarok gondolkozásában mégis a Trianon név jelzi azt a megrázkódtatást, amit az új helyzet  hozott a magyarság életében.

Bírói döntés nyomán kapcsoltak le egy 23 hónapos brit kisfiút az őt életben tartó gépekről. Alfie Evans egy hétig küzdött az életéért, miközben kórházi ajtaját rendőrök őrizték a szüleitől.

Film színészek nélkül? Virtuális propaganda? Digitális hallucináció? – A fotórealisztikus animáció a jövőben színészeket támaszt fel, szörnnyé vagy szuperhőssé alakít minket, és egy új, groteszk világot rajzol körénk.

Ha megkésve is, de bekúszott Erdélybe is a langyos, virágillatú tavasz. A Gyimes völgyébe tartva csak a Hargita csúcsain fehérlik itt-ott egy kis hó, a völgyekben virágok petyegtetik a végtelen hegyi legelők zöldjét. Itt a vetés ideje.

Egyre több és több követője van a YouTube-on, többségük fiatal férfi. Eközben mind nagyobb felháborodás követi a főáramú médiában – az alternatív médiumok pedig sztárként tekintenek rá. Jordan Peterson kanadai pszichológia-professzor nyíltan szembe mert szállni a politikai korrektséggel, az identitáspolitikával és a genderideológiával.

Bár a Fidesz–KDNP mandátumainak számát nem gyarapították, jóval több levélszavazat érkezett az országgyűlési választások során, mint négy éve. Ahogy az várható volt, a döntő többség a kormánypártokra szavazott. Utánajártunk, hogy Erdélyben mi volt ennek az oka.

Csak remélni lehet, hogy mire ez a cikk megjelenik, lecseng a szurikáta-ügy – ha mégsem, akkor súlyosabb a helyzet, mint gondoltuk.

Finoman fogalmazva vegyes fogadtatásra lelt az amerikai republikánus törvényhozók május eleji kezdeményezése, amely arról szólt, hogy a koreai békefolyamat elősegítésében betöltött szerepe miatt Nobel-békedíj járna Donald Trump amerikai elnöknek. Előzőleg Mun Dzse In dél-koreai elnök adott hangot annak a véleményének, hogy a két Korea közötti közeledés előmozdításáért Nobel-békedíj járna Trumpnak. Mun ezt elődje, a 2000-es, legelső észak–déli csúcstalálkozót tető alá hozó Kim De Dzsung özvegyének szavaira re­agálva mondta, aki szerint a két Korea közötti közeledés előmozdításáért Mun Nobel-békedíjat érdemelne. Mun szerint viszont akinek valójában járna az elismerés, az Trump, akinek döntő szerepe volt a békefolyamat elindításában. (Lásd: Tartósabb lesz-e a koreai béke, mint az iráni atomalku? Hetek, 2018. május 4.) Ehhez a véleményhez csatlakozott lapzártánkkor az egykori demokrata elnök, Jimmy Carter, aki szerint egy sikeres koreai békefolyamat esetén Trump megérdemelné a díjat. De vajon reális-e az elnök Nobel-díjra jelölése? És egyáltalán, van-e jelentősége az elmúlt évtizedek furcsa díjazottjai után még a díjnak?

Régi adósságát pótolta az ENSZ Biztonsági Tanácsa, amikor a napokban végre megemlékezett az 1945. februári budai kitörés ártatlan civil áldozatairól. Értelmetlen halálukra, önfeláldozó hősiességükre csupán a Vér és Becsület és más progresszív emberi jogi szervezetek emlékeztettek évek óta anélkül, hogy a világ felfigyelt volna sorsukra. Az ENSZ főtitkára pártatlan nemzetközi vizsgálatot is követelt annak eldöntésére, ki felelt annak idején a sok ártatlan civil haláláért, hangsúlyozva, hogy bizony ide vezet az erőszak spirálja.