hetilap

Tisza István élete nem a szegény fiúból lett nagyformátumú vezető története, hisz egy nagy múltú nemesi családba születni nem éppen pocsék életindítás. Persze, nem mindig egyszerű, ha apád 14 éves korodban az ország miniszterelnöke lesz. Viszont annál izgalmasabb életpályával kecsegtet, ha apád (Tisza Kálmán – a szerk.) történetesen 15 évig marad kormányon, és ezzel beállítja és azóta is tartja a leghosszabb ideig magyar miniszterelnöknek lenni versenyszám rekordját. Tisza István lehetőségei adottak, és ki is használja azokat: négy országban is tanul, de teljesít egyéves katonai szolgálatot is, majd visszatér a család Geszten elhelyezkedő birtokára, és gazdálkodik, a helyi ügyeket intézi. De az alma nem esik messze a fájától: 1886-ban Tisza Istvánt parlamenti képviselővé választják a Szabadelvű Párt színeiben, és onnantól kezdve a politika lesz életének legfontosabb tevékenysége.

Apja politikából való kilépését követően az 1890-es évek végére ő válik a Szabadelvű Párt vezetőjévé. Érdekes és furcsa időszak ez a Parlament életében, melyet obstrukció idejének nevezünk. Még mielőtt bárki elaludna e szó hallatán, gyorsan nézzük meg, mi jellemzi az országgyűlés munkáját ebben a ciklusban. Szólásra jelentkezik egy ellenzéki képviselő, elkezdi beszédét, és csak mondja, mondja végeláthatatlanul. És így tovább. A gyűlés komolytalanná válik, az elhúzódó beszédek miatt alig lehet törvényeket hozni. Ez Tisza Istvánt végtelenül bosszantja, undorodik attól, ahogyan a képviselők saját választóikat is semmibe véve bohóckodnak.

Az 1890-es évek legfontosabb parlamenti kérdése az egyházügyi reform, melynek során Tisza mélyen hívő kálvinistaként támogatja a zsidó vallás egyenjogúsítását, és apjához hasonlóan határozottan elítéli az antiszemitizmust, ami egyébként egyre növekedni látszik az Oroszországból Európába áramló zsidó tömegek kísérőjelenségeként.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek