77 éves korában elhunyt Tatár György filozófus. Rá emlékezve most teljes terjedelmében elérhetővé tettük vele készített interjúnkat.
Miért ment el Magyarországról? Hogyan látja Magyarországon az értelmiség helyzetét, egyáltalán az ország helyzetét?
– Több mint negyven éven át eszembe sem jutott feladni a reményt, hogy Magyarország egyszer még jobb hely is lehet. Ennek mára vége szakadt. Nem hiszem például, hogy az egész magyar köz- és felsőoktatásban akad egyetlen olyan ember, aki még a saját életében komolyabb javulást remélne, az idősebbek pedig már minden ígéretet csak úgy hallgatnak, mint egy elakadt tűt a lemezen. Összességében úgy látom, hogy Magyarországon az 1900-as évek elején egy olyan mozgás indult el, amit szimbolikusan a Nyugat című folyóirat tevékenységével jelölhetünk, és amely mozgás nagyjából ma jut el a végső vereséghez. Amit ironikusan „fülkeforradalomnak” hívunk, az szemmel láthatóan a senkik forradalmának bizonyult.
1990 óta a magyar uralkodó elitben oly mértékben szaporodik fel az inkompetens senkiháziak száma, hogy ennek a jelenségnek az intézményesülését nem is igen látom visszafordíthatónak.
HírdetésHírdetéshetilap
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisrőlTatár György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyugalmazott filozófiadocense, az egyik legjelentősebb élő magyar gondolkodó, akinek munkássága főként a politikai teológia és vallásfilozófia területén kiemelkedő, jelenleg Svájcban él. Levélben kérdeztük az európai közélet aktuális kérdéseiről, a migránsproblémáról, liberalizmusról, politikai korrektségről. (2016. 09. 23.)Elment egy őrálló - Tatár Györgyre emlékezünkÉletének 77. évében, alig néhány nappal augusztus 17-i születésnapja előtt elhunyt Tatár György filozófus, egyetemi tanár, a magyar kortárs filozófia egyik legfontosabb alakja. Munkásságát többek közt Maxwell-, Örley- és Scheiber-díjjal is elismerték.Az ember elmegy a maga világába – Tatár György /1947–2025/„Az igazság az út mögött van. Az út véget ér, ahol elérjük a hazát. Mert bár az út örök, hiszen vége az örökkévalóságban van, de egyszersmind véges is, mert hiszen az örökkévalóság a vége.” – /Franz Rosenzweig: A megváltás csillaga, III. rész, 2. könyv/HírdetésHírdetés
