Az inzulinrezisztencia és a meddőség

A szindróma nevét az adja, hogy a méhben sok kis ciszta jön létre. A meddőséggel szembesülő nők 15-20 százalékánál a PCOS a felelős, ám mivel a betegség tünetei igen szerteágazóak, nehezen ismerhető fel.

A PCOS (más néven Stein–Leventhal-szindróma) hátterében valószínűleg a cukor felszívódásának zavara áll. A hasnyálmirigy által termelt inzulint sejtjeink receptorai észlelik, és a segítségével feldolgozzák a szervezetünkbe bevitt cukrokat. Ha a receptorok nem érzékelik megfelelően az inzulin jelenlétét, az inzulintermelés fokozódik. A szakértők ördögi körként írják le a folyamatot: az inzulinérzékenység csökken, a szervezet viszont erre még több inzulint termel, gyakoribb az éhségérzet, hízás indul meg, emiatt még több inzulin termelődik és az inzulinhatás még rosszabb lesz. A petefészekben a magas inzulinszint miatt zavar keletkezik (az inzulin is egy hormon, összezavarja a többi hormon megfelelő termelődését), mely egy idő után a peteérés normális menetét is befolyásolja, illetve a petefészek elváltozását is okozza. A tüszőérés elmarad, a tüszők pedig bent rekedve a petefészekben kis cisztákká alakulnak.

A szindróma tünetei nem egyik pillanatról a másikra jelentkeznek, hanem folyamatosan és lassan alakulnak ki, és nem mindenkinél jelentkeznek egyszerre, megnehezítve ezzel is a diagnosztizálást. Ezek tehát általában a hízás, a zsíros, pattanásos bőr, esetleg kopaszodás, meddőség, a menstruáció rendszertelensége vagy elmaradása, a tesztoszteron (férfi nemi hormon) fokozott termelődése miatt esetleg az arc, mellkas, hát és végtagok szőrzete megerősödhet. A cukor anyagcseréjének zavara mindemellett magas vérnyomást, illetve szív- és érrendszeri problémákat is okozhat. Nem elhanyagolható ilyen jellegű tünetek mellett a lelki, érzelmi vonatkozás sem: a küllem megváltozása is fájdalmasan hat az érintettre, illetve a teherbe esésre való alkalmatlanság is neuralgikus pont lehet.