Jair Bolsonaro részben a befolyásos politikai erőt képviselő evangéliumi keresztény tábor támogatásával lett Brazília elnöke, a szavazatok több, mint 55 százalékát megszerezve. Mégpedig annak ellenére, hogy pályafutását megütközést keltő kijelentések kísérik; ő maga nem gyakorló katolikusnak vallja magát, akit néhány éve mégis megkeresztelt a Jordánban az egyik megagyülekezet pásztora, és harmadik házasságát „fogyasztja” – igaz, jelenlegi felesége szintén pünkösdi keresztény.
Bolsonaro egyik legnagyobb adukártyája az volt, hogy azon kevés politikus közé tartozik, akiket nem érintettek az előző kormányok vezetőit és prominens személyiségeit magukkal sodró korrupciós botrányok. A metszéspont közte és az evangéliumi közösség között ezen kívül, úgy tűnik, az országot 14 éve irányító Munkáspárt (PT) baloldali politikájával való szembenállásban kereshető.
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
2018. 11.23.(XXII /47)
