A felhívásra tizenkétezer disznó jelentkezett, de csak tizenkettot választottak le.
A nagy érdeklodés a disznótársadalom elmúlt tizenkét évben történt jelentos változására vezetheto vissza. Ma már egyes disznók szinte lenézik az általuk primitívnek mondott parlagi disznót, aki egész évben a legelon, télen pedig a makkoltatás miatt az erdoben tartózkodik. A Parlagi Disznók szóvivoje azzal érvel, hogy ugyan a disznóól "akkó még nem vót bekameráva", de életük sokkal természetesebb volt. Ridegebb ugyan, de méltóbb egy rendes sertéshez. Méltóbb, mert egy disznónak a szabadság a legfontosabb, márpedig, ha mindig figyelik, nem lehet szabad. A parlagiak egyébként hivatkoztak bizonyos Heisenbergre is, aki szerint a kísérlet – avagy a megfigyelés – azért nem alkalmas a valóság leírására, mert a megfigyelo eleve transzformálja a folyamatot. Ezzel szemben, ahogy lapunknak egy neve elhallgatását kéro modern, mai koca, Miss Röfi elmondta: "Hát persze, hogy nem vót bekameráva a disznójól, mer nem is volt nekik óljuk, künn a mezon rohangátak egész nap a kondással. De énszerintem nem azt ko néznyi, hogy ki honajt gyütt, hogy mai modern vagy parlagi, hogy fehér-e a bure vagy pigmentált, szerintem mindenki egyfomán disznyó. Úgy értem, minden disznyó bore ugyanolyan szagú, mikor rája gyün a pörzsölo lángja."