Gerhard Schröder. Éjfél után már nevetett Fotó: Reuters
Hatalmas ováció tört ki a Zöldek választási központjában, amikor megjelentek a kivetítokön az elso eredmények. Lelkesedésük a liberálisok (FDP) meglepoen gyenge szereplését látva (7,4 százalék) még tovább nott, hiszen ezáltal, a Zöldek történetében eloször, a harmadik legnagyobb párttá léptek elo. A Tempodromban összegyult háromezer párthívet fél nyolc táján eloször Joschka Fischer, a párt emblematikus személyisége, Németország külügyminisztere köszöntötte, majd a párt élvonalához tartozó politikusok is színpadra vonultak, s együtt köszönték meg a választóknak a támogatást. Mint Fischer kijelentette, a párt elérte célját, a Zöldeknek sikerült – fennállásuk óta eloször – nyolc százalék fölötti támogatottságot szerezni s a parlamentbe még egy közvetlen jelöltjük, Hans-Christian Ströbele is bejutott. Igaz, az est sztárja csak késobb érkezett a választási partira, ugyanis a pénteki agyrázkódás után – melyet egy neonáci eroteljes ütésétol szenvedett el – még mindig gyengélkedett.
Hosszabb beszédre egyetlen politikus sem vállalkozott, néhány mondatban biztosították az arénajellegu épületben ünneploket arról, hogy a párt programjában továbbra is a környezetvédelem és a szociális problémák megoldása foglalja el a két legfobb helyet. Véget nem érni akaró taps, kiáltások, pomponok (természetesen zöld tollakból), kereplok kísértek minden kijelentést. Az ünneplés fényét beárnyékolta némileg a szociáldemokraták (SPD) várakozáson aluli támogatottsága, éjfél felé azonban, amikor kezdett kiegyenlítodni az SPD és az Unió közötti eredmény, visszatért a kisebb koalíciós párt optimizmusa, s a söröskriglik helyett egyre inkább pezsgos- poharakat lehetett már látni a kezekben. A nagy pártok vezetoi közül a két kancellárjelölt egyébként az urnák zárása után nem sokkal egy-órás élo televíziós kerekasztal-beszélgetésen értékelte – az akkor még megjósolhatatlan kimenetelu – választási eredményt. Lehet azonban, hogy Gerhard Schröder ekkor már sejtett valamit, hiszen kijelentette: a többség, az többség, bármekkora is, és ok készek élni ezzel, ha hozzájutnak.
A "vörös-zöld" koalíció végül mindössze 11 mandátummal kapott több helyet az újonnan alakuló Bundestagban, mint az ellenzékbe került Unió (248) és FDP (47). (A mandátumtöbbletek egyes, nem "listás" jelöltek közvetlen megválasztásából adódtak.) A kormánynak – a magyarországi helyzethez hasonlóan – itt sem lesz könnyu dolga az elkövetkezendo idoszakban. Edmund Stoiber, a keresztény-konzervatív Unió kancellárjelöltje egyébként már a választás estéjén jelezte: mindent el fognak követni, hogy megbuktassák a kormánykoalíciót, mely – mint mondta – egyébként is gyenge lábakon áll. Kijelentésével valószínuleg a két párt között egyes területeken fennálló véleménykülönbségre célzott. (A Zöldek tovább emelnék az ökológiai adót és az SPD-vel szemben csak hivatásos katonákból álló hadsereget szeretnének felállítani Németországban.)
A még vasárnap este megkezdodött koalíciós tárgyalásokon Fischer azonban máris kompromisszum-késznek mutatkozott és a szocdemek is óvakodtak bármiféle vitától a Zöldekkel, akiknek a gyakorlatban kormányra kerülésüket köszönhetik. Az egyeztetések – hangsúlyozta Fischer – nem szabad, hogy erofitogtatáshoz hasonlítsanak, a hangsúlyt a közös témákra, nem pedig a leendo tisztségek betöltésére helyezik. Nem titok azonban, hogy az új parlament egyes miniszterek munkájára nem tart igényt a továbbiakban. Mindenek elott Herta Däubler-Gmelint, az SPD igazságügy-miniszterét szólította fel a párt vezetosége a távozásra. Däubler-Gmelin, Hitler külpolitikájához hasonlította az Egyesült Államok Irakkal szemben folytatott politikáját, nem kis felháborodást keltve ezáltal mind Washingtonban, mind pedig Berlinben. A választások elott néhány nappal tett kijelentéséért minden bizonynyal sok szavazattal fizetett az SPD, saját választókörzetében pedig el is veszítette a választást a jogászno. A Fehér Ház reakciója szintén eroteljes üzenettel ért fel: George W. Bush egyszeruen nem küldött gratuláló táviratot Gerhard Schrödernek, jelezve ezzel, mennyire tartják fontosnak a renitens NATO-szövetséges államban történt választást.
Vasárnap a liberálisok is meglepoen gyengén szerepeltek. Nemcsak a célul kituzött 18 százalékot nem sikerült megközelíteniük, de még a közvélemény-kutatók által elorejelzett 9 százalékos támogatottságot sem érték el. A kudarcért Jürgen W. Möllemannt, a párt elnökhelyettesét tették felelossé, aki a választás elott néhány nappal megismételte a tavasszal tett Izrael-ellenes kijelentését, illetoleg újból bírálta és az antiszemitizmus gerjesztésével vádolta Michel Friedmant, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnökhelyettesét. A választás estéjén a liberálisok elhatározták, távozásra szólítják fel Möllemannt. Tartományi- és frakcióelnöki tisztségét Észak-Rajna Vesztfáliában azonban továbbra is megtarthatja, (ahol az FDP mellesleg a legnagyobb sikerét aratta) bár a párt elnöke, Guido Westerwelle ezzel kapcsolatban egyelore nem kívánt nyilatkozni.
A választási eredmények talán a posztkommunista utódpárt, a PDS számára alakultak a legfájdalmasabban, ok ugyanis a parlamentbe kerüléshez szükséges 5 százalékos küszöböt sem érték el. Néhány hónapja pedig már úgy tunt, sikerül a posztkommunistáknak a nyugati tartományokban is támogatókat szerezni. Gregor Gysi, a párt volt médiasztárjának (a néhány héttel ezelott történt lemondásáig Berlin gazdasági szenátorának) távozásával azonban világossá vált, hogy a választók szimpátiája nem annyira a pártnak, inkább Gysi személyének szólt. Angela Marquardt, a PDS egyik fiatal képviselonoje szerint sok szavazattól azért is estek el, mert a választók inkább az SPD-nek adták voksukat; a két nagy párt túlságosan megosztotta a szavazók táborát.
A "vörös-zöld" koalíció nagy energiával máris hozzálátott a tennivalókhoz, az SPD szeretné ugyanis mihamarabb elfeledtetni a választókkal, hogy szeptember 22-én tulajdonképpen a CDU/CSU koalíciója szerepelt jobban s csak egy hajszálon múlott, hogy nem ok kerültek kormányra.
2002. 09. 27. (VI/39)
