A modern sertés a többi nagyobb gazdasági állatfajhoz viszonyítva az elhelyezéssel szemben komoly igényeket támaszt. A legújabb sertéstelepeken ma már többnyire ablak nélküli ólakat építenek. Ha a sertés nem néz ki az ablakon, akkor jobban hízik, mert a VVH-n kívül (vályúhoz való hozzáférés) nem érdekli más.
Mióta világ a világ, egyedül a szerelmes sertést nem lehet becsapni. A tenyészsertés ugyanis az o ugratási idejében "kifejezettebben ivarzik" természetes fényben. Kell tehát az ablak, hogy késobb legyen kit hizlalni. A legújabb tendencia azonban, szintén gazdasági okra, a villanyszámlára vezetheto vissza. Kezd ugyanis terjedni az osi HT gyakorlata. A Homályban Tartás lényege az az alapelv, hogy egy disznó ne akarjon doktorálni. Lényeg, hogy fogyasszon. Ha fogyaszt, akkor hizodalmas, ha hizodalmas, akkor lesz zsírja. Ehhez nem kell fény. Minek? Ez kérem nem fotoszintézis.
A Nagy Testvér Mezogazdasági Termeloszövetkezet különben is készülget már
a legújabb fajtanemesítéssel, a Zsíragyú Disznóval. Ez nagyon komoly megtakarítás lesz, mert végre a disznókoponyán belüli tér is piacképessé válik. A Nagy Testvér Mgtsz ügyvezetoje, rövid számvetést végezve a konyhaasztalnál, arra ébredt rá, hogy a koponyán belüli
tér megszerzésével akár a TEÁOR-ban 97 856 számon nyilvántartott és annyira áhított kereskedelmi tévémuködtetést is felveheti vállalkozásába – mint tsz-melléküzemágat –, és a zsíragy haszna révén saját csatornát szerezhet az ólak mellett elhelyezkedo trágyalé-elvezeto csatornája mellé. Az üzletben az a zseniális, hogy a zsíragy hasznából új tévé, a zsíragy kereskedelmi tévé terjedése révén pedig masszív fogyasztóképes kereslet alakulhat ki. A hirdetési filmek bevételeibol, melyek a vezeto moslékgyártók ajánlásával újabb és újabb színu és szagú, de alapvetoen ugyanolyan moslékot reklamíroznak, a sertésállomány még tovább növelheto.
De jegyezzük meg, igazság nincs, csak pszichés igazság. Nézzünk a sertés lelkébe! Minden sertést érhet élete folyamán olyan külso behatás (stressz), amely az o teljesítoképességét jelentosen csökkenti, sot, ez huzamosabb ideig fennállva elhullását is jelentheti. Itt tehát a lét a tét.
E hatások közül leggyakoribb az anyától való elválasztás, a kiherélés, áthelyezés egyik ólból a másikba, falkásítási kísérlet (magyarul szocializáció), takarmányváltoztatás és vagonokba való hajtás.
Ijeszto képet láthatunk a bekamerált disznóólban, ellés közben. A koca összes malaca reszket, amit úgy hívnak: reszketokór. A reszketés mértéke különbözo. Változhat az egészen finom, hideglelos remegés és az epileptoid rángatódzás között. A kismalacok sorsát az dönti el, szájukba tudják-e venni az anyacsecset remegve, mert ha nem tudják, éhen halnak. Na már most egy disznó, ha ablaktalan óljában, homályban tartva, kasztrálva, zsíraggyal stb., egész álló banki napon csak és kizárólag a halálra gondol és remeg, ha kínozza az üresség, akkor nem fogyaszt jól, hizodalmassági mutatói csökkenek. Fel kell tehát vidítani, el kell a figyelmét terelni, úgyszólván jól kell tartani, avagy tartása körülményeirol legalább el kell hitetni, hogy az bizony nagyon jó, tökéletes és korszeru. Vidám disznók kellenek. A disznók nagy részének nincs kognitív szuperstruktúrája, magyarul életcélja. A Nagy Testvér Tsz sem szeretné, ha lenne, mert akkor ezek a disznók még mindenfélét kitalálnának abban az ablaktalan ólban arról, hogy hogyan akarnak élni. Ez pedig ugyebár senkinek sem jó, mert meglehet, hogy boldogságuk zálogát nem a fogyasztásban és a vályú körüli tülekedésben látják majd. Az ablaktalan ól egyébként belülrol úgy néz ki, mintha lenne ablaka. A sertések többsége el is hiszi, miután igazi ablakot még nem látott, hogy az, amit lát: igazi ablak. A hamis ablakon beszurodo fényrol elhiszik, hogy igazi fény. A kék csillagokról, melyeket azon át látnak, mikor horkol az egész ól, elhiszik, hogy igazi sztárok. Csak öreg, meglett kocák, kissé morózus kan disznók szoktak arról morogni, hogy ez nem igazi fény, hogy ezek csinált sztárok, de rájuk mindig rálegyint az egész disznótelep. Népszerutlenek. A zsíragy hasznából vett ablakpótló tévé feladata ezúttal tehát nem a sertések ideológiai nevelése, hanem a disznók szórakoztatása, figyelmük gondos lekötése. Mert ha egy sertés életében nem foglalkozik a vágóhíd gondolatával, ha nem jut eszébe életének más típusú tartalommal való megtöltése, mint ami a tévéablakból jön, akkor az kedves a Nagy Testvérnek, hiszen az már zsírt jelent. A Nagy Testvérrol egyébként ne gondolja senki, hogy nagyvonalú, és ez ot nem érdekli. A gépkocsin például azért helyezi kissé szorosabbra a disznókat, mert ezzel csökkentheti a marakodásból származó károsodásokat. Nem mintha sajnálná a megmart disznót, de nem azért etette, hogy ne tudja leadni.
Legújabban az ablaktalan ólak belso falaira már nem csak tévékészülékeket szerelnek, hanem kamerákat is. A tévéken a disznóól testületileg követheti – éloben – saját életét. Mindenki nagyon jól szórakozik. Az is, aki nem akar.
2002. 09. 27. (VI/39)
