Az első közös magyar–román kormányülés kapcsán lehet ugyan német–francia megbékélési modellről beszélni, csakhogy olyan ez, mint Pelikán elvtárs narancsa: kicsit savanyúbb, kicsit sárgább, de garantáltan a miénk. Mielőtt hasonlítgatni kezdünk, gondoljunk arra, hogy a magyar–román viszonyrendszert nemcsak az erdélyi kérdés terhelte több mint nyolcvan éven át, hanem több évszázados etnikumok közötti feszültségek, múltbeli kölcsönös sérelmekből táplálkozó sztereotípiák és a magyar kisebbség helyzetének kérdése is. Vagyis: kissé nehezebb a dolgunk, mint a németeknek, franciáknak. Nekünk – magyaroknak és románoknak – elsősorban saját érzelmeinkkel, előítéleteinkkel kell megküzdenünk ahhoz, hogy az együttműködés politikai szinten létrehozott formái tartalommal telhessenek meg.