Thomas C. Shelling és Robert Aumann Fotók: Reuters
Shelling szerint az elméleti matematikai rendszerek önmagukban nem sokat érnek, mindennek próbája a gyakorlati élet. Pályafutása a politikában kezdődött, a világháború után részt vett az Európának folyósított Marshall-segély-programban, a hidegháború idején aktív háttérszereplője volt az USA és a Szovjetunió között folyó tárgyalássorozatnak.
A konfliktus stratégiája cím? könyve 1960-ban jelent meg, melyben az alkufolyamat lélektanát elemzi. A gazdasági tevékenységben az egyik alapvető mechanizmus a tárgyalás, amely valójában egy alkufolyamat. Ennek lényege az ígéretek és a fenyegetések kényes egyensúlyában áll. Minden gazdasági ígéret annyit ér, amennyire számon kérhető, komolyságát annak jogi érvényesíthetősége határozza meg elsősorban. Más szóval az a kérdés, hogy perelhető-e a partner, ha megszegi ígéretét. Ezért minden üzleti megállapodás alapja a jó szerződés, amely rögzíti az ígéreteket és a szankciókat. Természetesen egy szerződés semmit sem ér, ha nincs mögötte jogrend és intézményrendszer, ami szavatolja jogaink érvényesítését. Ezért fontos az országbiztonsági tényezők megítélése jogi, politikai és gazdasági szempontból egyaránt. Az alkufolyamat során hangoztatott fenyegetések, szankciók komolyságát azok végrehajthatósága határozza meg. Mit sem ér egy szankció, ha mindkét fél jól tudja, hogy a gyakorlatban kivitelezhetetlen. Shelling nemcsak a gazdaságban, de a hidegháború idején is sikeresen alkalmazta a játékelméletet.
Matek vagy Talmud
2005. 10. 28. (IX/43)
