„Akik beállnak Orbán és kopaszai mellé szurkolni annak a futballcsapatnak, amelyik az övé, mert megvette, mert kisajátította, mert ő vezeti, mert ő pénzeli, mert neki rúgják a gólokat, mert tőle kapják a pénzt, mert a sikereik Orbán sikerei, azok elfelejtik, hogy ez nem a magyar nép, hanem a diktatúra csapata. A diktatúra szimbóluma. A vereségeknél még tudta ezt a demokratikus ellenzék, mert a kudarcok után felszólították Orbánt, ha az egész sportágat kisajátította, akkor felel is a kudarcokért, de amikor nyernek, akkor beállnak Erdősiné kopaszai mellé együtt örülni, besétálnak Orbán csapdájába, aki épp e célra tartogatja a focit. Erre költötte az adófizetők százmilliárdjait, hogy a nacionalizmus egy táborba hozza a rendszer elnyomóit és elnyomottait. Szűnjön meg a különbség, a rendszer ellenfelei kerüljenek egy platformra vele, örüljünk annak, amit ő adott nekünk. Ne hazudjunk, ezt ő adta nekünk. Ezért csinálta, hogy mostantól mindent letagadjunk.” (Bartus László, Amerikai Népszava, június 16.)