Isztambul 200-300 évente
A bizánci Konstantinápoly, majd az Oszmán Birodalom központja, (I)Sztambul az Eurázsiai- és az Anatóliai-lemez határán fekszik, így nem véletlen, hogy történelme során már három 7-es erejű földinduláson van túl. 2015-ben a Time magazin a világ három legveszélyeztetettebb városa közé sorolta Isztambult. A potsdami Német Földtani Kutató Intézet négy évig vizsgálta a város bejáratát képező Márvány-tenger szeizmikus rezgéseit, és ezekből arra jutott, hogy nemcsak a politikai, hanem a kéreglemezek közötti feszültség is rohamosan nő a térségben. Bár magát a várost utoljára 1766-ban érte közvetlen támadás a föld alól, 1999-ben a tőle keletre fekvő Izmit pusztító, 17 ezer áldozatot követelő rengése már 7-es erősségű volt. Hasonlóan erős figyelmeztetést hordoz az 1912-es ganosi és az 1939-es erzincani földrengés is.
A várost először 557-ben érte egy nagyobb kinetikus találat, ami a falaktól kezdve egészen a Hagia Szophia kupolájáig teljesen lerombolta a Bizánci Birodalom központját. Isten „haragját” ráadásul hamarosan követte Isten „ostora” is, ugyanis a megmaradt romokat alig egy évvel később hun rablóhordák fosztották ki. Egy évezredre rá következett be a kortárs költők által csak „ítélet napjának” nevezett 1509-es rengés, ami a tenger felől érte a várost szökőár és ötnapos folyamatos földindulás formájában. Ekkor közel tízezer ember halt meg, teljes kerületek tűntek el, és több mint 109 mecset omlott össze. A kutatók a történelmi adatok alapján 200 és 250 évente valószínűsítik a 7-es közeli vagy annál nagyobb erejű földrengést a térségben, ami összevetve a potsdami intézet által észlelt tengeri aktivitással 40 és 70 százalék közé teszi annak esélyét, hogy 2034-ig egy újabb nagy erejű földrengés rázza meg Isztambult.
2016. 06. 24. (XX/25)
