Sinkovits Imre a 20. század egész második felének olyan, a magyar kulturális életet meghatározó színészóriása volt, aki a szocialista rendszer ideje alatt mindvégig kitartott elvei mellett, és erkölcsi tartásával élő bizonyítéka volt annak, hogy az ember egy elnyomó rendszerben is megőrizheti tisztességét és identitását.

Mondjad, Atikám! címmel megy a Pesti Színházban a fiatal, tehetséges színész, rendező, író Vecsei H. Miklós József Attila-estje, melyben a monodrámát egy személyben író és rendező Vecsei a 80 éve halott költő előtt tiszteleg.

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel közös látogatásán Orbán Viktor a Dohány utcai zsinagógában arról beszélt, hogy nálunk ma a zsidó élet a reneszánszát éli. A második világháború előtt valóban nagyszámú, virágzó zsidó közösség élt Magyarországon, melyeket szinte teljesen megsemmisített a holokauszt, s a túlélő és itt maradó kevesek sem állíthatták helyre a kommunizmus ideje alatt. A rendszerváltás után indult el az igazi megújulás, akkor valóban emlegettek zsidó reneszánszot, újjászületést. Hol tartunk most? A fővárosban a Judafest fesztiváltól a Budapest Klezmer Band koncertjein keresztül a Frőhlich Kóser Cukrászdáig számos módon találkozhatunk a zsidó jelenléttel. De vajon hogy élik meg ezt maguk a zsidók? Természetesen a zsidó identitás kérdésének végtelen vitáját és gordiuszi csomóit nem vállalkozunk e cikk keretében megoldani, inkább maradnánk annál a diplomatikus meghatározásnál, ahogy a viccben áll: „zsidó az, aki azon gondolkodik, hogy mi a zsidó”.

A 2014-es választásokon a Jobbik igazán cuki kampánnyal rukkolt elő, de már akkor sem mindenki hitt a pálfordulás őszinteségében. A vigyazo.blog.hu által akkor nyilvánosságra hozott felvétel szerint, melyen Sneider Zoltán, a parlament akkori jobbikos alelnöke beszél, egyfajta munkamegosztás van a Jobbik és olyan szervezetek között, mint a Betyársereg vagy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. Ugyanis például neki, mármint Sneidernek a parlamentben figyelembe kell vennie az „egyszerű polgár” elvárásait, „akiben semmi nemzeti érzés nincsen”. Vagyis a párt hivatalos politikusai megpróbálnak megfelelni a nemzetietlen, ámde szavazatukat tekintve mégiscsak értékes polgároknak, míg a fent említett szervezetek  a radikálisabb szavazókra utaznak.

Mai tudásunk szerint nyilas őrei valószínűleg november 9-én Abdánál lőtték agyon Radnóti Miklóst. Legalábbis itt kerültek elő iratai, többek között az utolsó verseit tartalmazó Bori notesz, ezért ilyenkor emlékezünk rá.

Kitartó, megbízható, tökéletességre törekszik, lelkiismeretes, fejlett erkölcsiséggel rendelkezik, nagy tudású és eredeti megoldásokkal áll elő. Ezek a tulajdonságok a munkahelyi értékelések szerint az Asperger-szindrómás munkatársak tipikus jellemzői. Miért ütköznek akkor mégis oly sok elutasításba, és élnek át annyi kudarcot?

Nemrég arról álmodoztak a lányok, hogy eljön majd az Igazi, aki kedves, gyengéd és megértő. Azóta beérték egy vagy több rövidebb időre szóló lovaggal is, de azért a többi (kedves, gyengéd) maradt. Ma már azonban nem kevesebbre vágynak, mint hogy a nagy Ő minimum vámpír vagy hatalommániás aberrált legyen, legalábbis úgy tűnik napjaink legnépszerűbb regényeiből, illetve azok filmfeldolgozásaiból. A szürke ötven árnyalatát (rendező Sam-Taylor Johnson) ráadásul Valentin-napon mutatták be, hogy azt higgyük, romantikus történet.

Évek óta érvel a műveltség fontossága mellett korunk pedagógiai kihívásaival kapcsolatban. Miért tartja annyira fontosnak a műveltséget, illetve egyáltalán mit értsünk a kifejezés alatt?

Az ember kissé tartózkodva és fenntartásokkal ül be Tolsztoj művének újabb adaptációjára, amely Joe Wright rendezésében és Tom Stoppard forgatókönyve alapján készült. Már csak azért is, mert a vadromantikus és nem túl mélyenszántó, de kétségtelenül népszerű Büszkeség és balítélet amerikai feldolgozásának gyönyörű, de karakteréből adódóan szinte erre a túlfűtöttségre predesztinált üdvöskéje, Keira Knightley játssza a főszerepet. Kosztümös film, ezt az előzetesekből tudjuk, tehát nyitott a kérdés, mit kezdenek az orosz író tragikus végű középiskolai kötelezőjével a 21. században?

Az abortusz megítélése évezredek óta megosztja az emberiséget. Van, aki gyilkosságnak tartja bármilyen formáját, vannak, akik az anya személyiségi jogaira hivatkoznak, és eltérőek az állás­pontok a magzat emberi mivoltának megítéléséről is. Írásunkban nem annyira ezeket a különböző felfogásokat, jogi, etikai, orvosi és egyéb aspektusokat vesszük górcső alá, hanem annak történetét, hogyan viszonyult a történelem folyamán a mindenkori állam a nemkívánatos magzatok kérdéséhez, és ez hogyan hatott a hétköznapi gyakorlatra.

„Nem látom, mi haszna lehet a férfinak a nőből, hacsak nem az, hogy gyereket szüljön neki” - írta annak idején Szent Ágoston, aki mellé az idők során más katolikus egyházatyák is felsorakoztak, miszerint a nő „hiányos és satnya”, valamint a „halál kapuja”, „a bűn bajnoka”, az „ördög fegyvere”. Sőt, a reformáció atyja, Luther Márton szerint a nőknek azért széles a csípőjük és tomporuk, hogy otthon üljenek. Ezek után nem meglepő, hogy a kormány által eszményíteni kívánt, konzervatívnak mondott családmodell sokak ellenszenvét váltja ki.

Korunk technikai vívmányaihoz életkorunk alapján külön­bözőképpen viszonyulunk. A „babyboomer” nem­zedék, ha van egyáltalán mobilja, elfelejti bekapcsolni vagy magával vinni. Az X nemzedékes középkorúak egy jóízű baráti be­szél­getésnél kiteszik az asztalra a mobilt, de lenémítják, és teljes személyi­ségükkel koncentrálnak a másikra. Az Y nem­zedék tagjai, a fiatal felnőttek nem némítják le, és beszélgetés közben is megválaszolnak egy érkező SMS-t. A Z nemzedék, a tizenévesek akár órákig is elücsörögnek egymás társa­ságában – mindnyájan mobi­lozva. Hogy jutot­tunk idáig, és mi a teendőnk ezzel kap­csolatban? Erre keresték a választ a múlt szombati Digitális Nemzedék Konferencia előadói.

Kivé válhat az ember a 21. században? Milyen lesz gyermekeink, unokáink gondolkodásmódja a legújabb technikai újítások hatására? Egy angol agykutatónő, Susan Greenfield érdekes kutatási eredményekkel szolgál Identitás a XXI. században című könyvében arról, hogyan hatnak elménk működésére korunk szédítő gyorsasággal fejlődő technikai vívmányai.

Interjú Dr. Steklács Jánossal, KF-TFK Humán Tudományok Intézetének intézetigazgató főiskolai tanárával, olvasáskutatóval.

Egy átutalás, egy adóbevallás vagy egy önéletrajz elkészítése elképzelhetetlen megfelelő szintű olvasási és szövegértési ismeretek nélkül. Mindeközben a felnőtt magyar lakosság 80 százaléka az olvasási feladatokban a rosszul vagy a gyengén teljesítők közé tartozik.

A rejtett kancsalság, amely a látszatra egészséges szempár együttműködési zavarát jelenti, az állandó fejfájások és rosszullétek mellett könnyen előidézője lehet a gyerekek tanulási vagy magatartási zavarainak is. A kétszemes együttlátás biztosítja a megfelelő térlátást, így ha valaki rosszul tájékozódik új helyen, nekimegy tárgyaknak, nem mer fölmenni létrán, csigalépcsőn, az nemcsak pszichológiai vagy egyensúlyi, hanem vizuális zavar következménye is lehet. A problémát sajnos gyakran nem kezelik a súlyának megfelelően.