A The Times cikke egy újszerű, hallással kapcsolatos problémára hívja fel a
figyelmet. A példaként felhozott kisfiú, Ben kiskorától küzdött valamilyen
hallási nehézséggel, de komolyabb gondok csak az iskolában jelentkeztek. Tanára
azt gyanította, hogy Ben hallássérült lehet, és elküldte hallásvizsgálatra, az
eredmény azonban teljesen normális lett. Szülei rengeteg szakirodalmat kutattak
át, és számos vizsgálatra vitték el a fiút, mire sikerült megtudni, hogy
úgynevezett APD-ben (Auditory Processing Disorder) szenved, ami nem hallási
rendellenesség, hanem egy gyűjtőfogalom, amely a hallott információ pontos
feldolgozását akadályozó problémákat foglal magában. Nagy szerepe van az adott
körülményeknek, mert a zajos környezet például nehézséget okoz. Ben esetében a
kommunikáció szemtől szembe jól működik, de elveszettnek érzi magát a tömegben.
„Amikor 8-10 gyerekkel egy születésnapi összejövetelen vagyunk, akkor fogalma
sincs arról, hogy mi zajlik körülötte. Csak nézi az arcokat, és egy kis
késedelemmel nevet” – meséli az apa. Ben hang- és zajérzékeny is, ami azt
jelenti, hogy utálja a tűzijátékot, és hajszárítót sem lehet bekapcsolni
mellette, bár – érdekes módon – ez egyáltalán nem befolyásolja zenei érzékét, a
kisfiú ugyanis két hangszeren is játszik.
Az APD-ben szenvedőknek nehézségeik vannak a beszéd és az utasítások
megértésében és az olvasásban. Bár gyógyítani nem tudják, sok olyan lehetőség
van, ami javíthat a helyzetükön. Például az osztálytermekben egy gyerekre
szerelhető adó-vevő készülék használatával kiszűrik a háttérzajt. Számítógépes
programok is segíthetnek azzal, hogy olyan játékokat alkalmaznak, amelyek
megjutalmazzák a tanulókat, ha jól ismerik fel a hangokat, és pontosan követik a
képernyőn megjelenő utasításokat. Az angliai Halláskutató Intézet (MRC Institute
of Hearing Research) országszerte 1600 hat és tizenegy év közötti gyermeket
vizsgál, hogy többet lehessen megtudni az APD-ről – számol be a The Times cikke.
A hazai kutatások alapján (Dr. Gósy Mária, Dr. Csépe Valéria és mások) az ilyen
jellegű problémák kapcsán három fő területet fontos kiemelni: az első a
viszonylag ritka hallási túlérzékenység, a második a sokkal gyakoribb
beszédészlelési elmaradás vagy zavar (ebben egyes kutatók szerint a tanulók 30
százaléka érintett) és a sok esetben ezzel együtt járó nyelvi tudatossági
probléma. Gyakran ez utóbbi húzódik meg a diszlexiás tünetek mögött is.
A gyermek beszédfeldolgozási folyamatának működése meghatározhatja a tanulásban
való sikerességét vagy sikertelenségét. Ez alapvetően két szinten megy végbe,
amelyek egymástól elválaszthatatlan egységben működnek. Az alsóbb szintek
működésének eredménye a beszédészlelés. A felsőbb szinteken a beszéd megértése
zajlik. Ha valamely alsóbb szint sérül, az információ feldolgozása részleges
vagy nem megfelelő módon megy végbe. Ez pedig hatással van a megértési
folyamatokra is.
A gyermekek beszédészlelési képességeinek fejlődésére többféle tényező is
negatív hatással van: például az állandó, magas zajszint (városi, forgalmas utak
mellett), az elektronikus eszközök nagy mértékű vagy nem megfelelő használata
(például televíziós alapzaj), de a gyakori megfázás, náthás állapot és
középfülgyulladás is káros lehet. Ezek főleg a kiskorú gyermekek fejlődésében
idézhetnek elő elmaradást, zavarokat, s ezt később már nehéz orvosolni.
A nyelvi tudatosság egyik jelentős tényezője az a képesség, mellyel
megkülönböztetjük egymástól, és helyes sorrendben érzékeljük a beszéd hangjait
és más nyelvi egységeket, például a szótagokat. A kisgyermekek öt-hat éves
korban még nem képesek egy szó hangjainak felismerésére és tökéletes
azonosítására, azonban az azonos hanggal kezdődő és végződő vagy rímelő szavak,
szótagok kiválasztására igen. Tehát a szótagok tudatos felismerése megelőzi az
olvasást, míg a hangok tudatosítása csak az olvasás kialakulásának eredményeként
jön létre.
A fent vázolt folyamatok sérülésére több tényező is utalhat. Ilyen például, ha a
gyermek gyakran nem hallja meg a hozzá intézett szavakat; sokszor visszakérdez;
beszédfejlődése megkésett; az új szavakat torzítja; különféle beszédhibák;
viselkedési problémák (hiperaktivitás vagy túlzott visszahúzódás); olvasási
nehézség.
Ha időben észrevesszük ezeket a tüneteket, akkor nagyobb esély van az akadályozó
tényezők kiszűrésére és korrekciójára. Hazánkban egyre több helyen, például
nevelési tanácsadókban, logopédiai intézetekben vagy szakértői és rehabilitációs
bizottságoknál kaphatunk segítséget, ahová a szülő maga is bizalommal fordulhat.
A legfontosabb azonban a szemléletváltozás: mint szülők és pedagógusok egyaránt
vegyük figyelembe, hogy a figyelmetlen és szófogadatlan gyermek viselkedésének
hátterében gyakran nem szembeszegülés vagy lustaság áll, hanem olyan problémák,
melyek a gyermeknek magának sokkal több hátrányt és frusztrációt jelentenek,
mint környezete számára. Megeshet, hogy olyan dolgokat várunk el tőle, amelyekre
egyszerűen nem képes. Ne utasítsuk el türelmetlenül, és ne „írjuk le” azt, aki
nehezen kezelhető, hanem tegyük meg érte a tőlünk telhetőt
2008. 04. 11. (XII/15)
