Kérdés, hogy az elmúlt néhány évben sikerült-e a Jobbiknak magáévá tenni a néppárttá válás alapismérveit, feltéve, hogy hiszünk a pártelnök buzgólkodásának. Vona Gábor ugyanis az idei évértékelőn olyanokat mondott, miszerint „a nemzet egészét, minden magyar embert képviselni akarnak” az úgynevezett földesurakkal (értsd Fidesz) és helytartókkal (értsd baloldali pártok) szemben. Egész pontosan minden magyarral összefogna „hovatartozástól, státusztól, vallástól függetlenül”.
Nemrég megjelent a Tett és Védelem Alapítvány 2016-os éves összefoglalója Antiszemita gyűlöletcselekmények és incidensek Magyarországon címmel, melynek egyik tanulmánya pontosan azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy megváltozott-e a Jobbik. A kérdést különösen élesen vetette fel az az esemény, amikor a Jobbik elnöke, Vona Gábor és szóvivője, Mirkóczki Ádám 2016. december 29-én hanukai jókívánságokat küldött Köves Slomó vezető rabbinak, aki azt nyilvánosan visszautasította. Vajon valamiféle zsidó túlérzékenységről van szó? Aligha. A tanulmány részletesen elemzi már a Vona válaszában is megbúvó antiszemita kliséket, valamint összegyűjti mindazokat a jelenségeket, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy a pártelnök retorikája és a tagság elvárásai között nem kis szakadék van.
Kezdjük ott, hogy az évértékelő beszéd után a PestiSrácok.hu információi szerint több mint ötven aktív jobbikos alapszervezet vezetője által aláírt petíciót adtak át Vonának, melynek lényege az volt, hogy ezek tagsága nem támogatja az elnök politikai irányváltását és a Jobbik balra tolódó néppárttá válását.
2017. 07.07. (XXI/27)
