A legrégebbi kultúrák törvényeit vizsgálva szembetűnő különbséget találunk a zsidó-keresztény kultúra alapjaként tisztelt Biblia és más ókori törvénykönyvek között. Az előbbi szemlélete szerint a terhes anya méhében levő magzat teljes értékű emberi élet, melynek (még véletlenül okozott) haláláért is emberi élettel kell fizetni, derül ki Mózes 2. könyvéből.
„Ha férfiak veszekednek és meglöknek valamely terhes asszonyt, úgy hogy idő előtt szül, de [egyéb] veszedelem nem történik: bírságot fizessen… De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj.” (2Mózes 21:22–23)
Hammurapi babiloni király törvényei szerint azonban csak pénzbírság járt hasonló vétekért, vagyis a magzatot még szabad nemes ember esetében is csak vagyontárgyként értékelték. Ha pedig szolgáló vagy rabszolganő vetélt el, az uralkodó csupán az államot ért veszteséget látta, melyet hasznos munkáskezektől fosztottak meg:
2012. 10. 12. (XVI/41)
