Lorna Wing angol gyermekpszichiáter írta le először 1981-ben, és vitte be a köztudatba az Asperger-szindróma kifejezést dr. Hans Asperger osztrák pszichiáter és gyermekorvos múlt század közepi kutatásai és esetleírásai alapján, majd megállapította az autisztikus sérülés három fő területét: mentális, kommunikációs és szociális képességek minőségi sérüléseként határozva meg azokat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az illető irtózik minden változástól, nem vagy csak nagyon nehezen, illetve szokatlan módokon tud kapcsolatokat teremteni, kommunikálni, ugyanakkor túlzottan érzékeny, érzelmileg kiszolgáltatott. Így például, mivel gyerekként szokatlan viselkedése miatt folyamatosan ki van téve társai csúfolódásának, ez hatványozottan megviseli. Környezetének dolgait és folyamatait egy sajátos aspektusból szemléli. Általában van egy nagyon szűk vagy speciális érdeklődése, amellyel intenzíven foglalkozik, annak valóságos szakértője lesz, más dolgok viszont egyáltalán nem vagy nagyon kevéssé kötik le a figyelmét. Jellemzőek rá az átlagosnál rosszabb motorikus koordinációk, a furcsa, darabos vagy ügyetlen mozgás. Gyakori, hogy bizonyos, maga által kialakított rítusokat épít be életrendjébe, és ezekhez kényszeresen ragaszkodik. A beszédet jellemezheti a merev, pedáns nyelvhasználat, szokatlan beszédritmus vagy különös hanghordozás. A mondottak szó szerinti értelmezése, a „mögöttes” tartalmak félreértése is jellemző tünet. Mindezek iskolai vagy munkahelyi nehézségeket okozhatnak annak ellenére, hogy képességei sokszor bizonyos területen kiemelkedőek, és más területeken sem feltétlenül maradnak el az átlagtól.
Egyébként az Asperger-szindróma enyhe formája nehezen felismerhető, egyes becslések szerint az esetek 30–50 százalékát nem is diagnosztizálják. Számos Asperger-szindrómás ugyanis magától is képes felismerni azokat a dolgokat, amiben eltér a többi embertől, megtanulja leküzdeni hátrányait, és képes beilleszkedni a társadalomba akár anélkül is, hogy tudná magáról, hogy „aspergeres”. Érdekes, hogy a tudósok mai álláspontja szerint ezzel a tünetegyüttessel élt számos híresség, köztük W. B. Yeats költő, Lewis Carroll író, valamint Albert Einstein és Isaac Newton is. Napjainkban az izraeli hadsereg is megnyitotta kapuit az ilyen problémával élők számára, és kihasználja kiemelkedő részképességeiket: egyesek műholdképeket analizálnak, mások speciális eszközöket, például éjjellátó készülékeket javítanak, vagy egyéb optikai felszereléseket gondoznak – olvasható a jta.org cikkében.
Az Asperger-szindróma – Tony Attwoodnak, a téma nemzetközileg elismert szakemberének megfogalmazása szerint – az úgynevezett autisztikus spektrum önálló diagnosztikus kritériumokkal jellemezhető egyik alcsoportja. Lényegesen gyakoribb állapot, mint a klasszikus autizmus, és olyan gyermekeknél is felismerhető, akiket korábban soha nem tartottak autisztikusnak.
Köztudott, hogy az autisták nem vagy csak részben képesek megérteni mások érzéseit, gondolatait, illetve az azokról adott metakommunikációs jelzéseiket. Ugyanakkor gyakran mi sem igazán értjük meg őket.
„Az autizmussal élő ember számára a valóság nem más, mint események, emberek, helyek, hangok és képek egymással folyamatos kölcsönhatásban lévő, zavaros egyvelege. Számomra úgy tűnik, hogy a dolgoknak nincsenek világos határaik, rendszerük vagy jelentésük” – írja vallomásában egy érintett. Néhányan megrázóan fogalmazták meg életérzésüket a terápiás csoportfoglalkozáson írt verseikben:
„Egy kicsit más vagy, mint a többi,
s ettől mindig csak másodiknak érezheted magad.
Senki sem érti igazán,
mennyire megerőltető ez az élet.
Úgy nézek ki, mint bárki más,
de egy apróság is kiborít.” (Vanessa Royal)
„Mindenütt csak emberek,
Fecsegnek, harsány színekben pompáznak,
Beszédük, mint a patkódobogás.
A harsány színek elvakítanak,
A beszéd sérti a fülem,
A harsány színek bántják a szemem.
Jaj, miért nem tudnak az emberek csendben
maradni és egyhangúbb színeket viselni.” (Diane Mear)
2016. 01. 08. (XX/01)
