Az azonos című trilógia az utóbbi évek legnagyobb könyvsikere a maga száz milliós példányszámával, ami eredetileg egy Twilightért (Alkonyat) rajongó szerző, E. L. James fanfictionje volt csupán. A műfaj lényege, hogy egy ismert regényvilágban a rajongók saját kedvükre történeteket írnak, de ezt nem használhatják kereskedelmi célra. Ebből nőtt ki, és kelt önálló életre a mamipornónak becézett regény, ami még nagyobb tömegeket vonz, mint a tiniknek szóló Twilight. De mi köti össze a kettőt, és minek köszönhető az elsöprő siker, amikor a kritikusok – legalábbis az utóbbiról – megegyeznek abban, hogy mind a regény, mind a film végtelenül sivár és felszínes, amely csak a testi kapcsolat körül forog.
A sztori lényege, hogy egy egyetemista lány megismerkedik egy fiatal milliárdossal. Elvileg beleszeretnek egymásba, valójában a férfi egy szélsőséges domináns, akinek egy alávetettre van szüksége, hogy kiélhesse vágyait. A lány, Anastasia (Dakota Johnson), akinek motivációiról szinte semmit nem tudunk meg, ellenállhatatlanul vonzódik Greyhez (Jamie Dornan). Látszólag szabad döntés elé van állítva: aláír-e egy bizonyos szerződést, amelyben önként vállalja a szadomazo kategóriába sorolható szexuális, illetve a teljesen alávetett szerepre épülő kapcsolatot vagy sem. Mi ezzel a probléma? Igazából döntési szabadságát több tényező is korlátozza: a szűz lány röviddel megismerkedésük után szexuális kapcsolatba kerül Greyjel. Dr. Miriam Grossman pszichiáter szerint az egyesülés ugrásszerűen felerősíti a nőkben, különösen egy érintetlen lányban az összetartozás és a bizalom érzését, mielőtt megbizonyosodhatna róla, hogy a férfi megérdemli azt. Másrészt Grey folyamatosan alkohollal itatja, és méregdrága ajándékokkal bombázza (laptop, kocsi).
Mindez egyszerű manipuláció, kiegészítve a szerződés-dologgal, amely egyenes eljárásnak tűnik, ám igazából előre felkészíti a lányt a bántalmazásra, amitől – ha váratlanul találkozna vele – nyilván rögtön felnyílnának a szemei, és ész nélküli menekülésre fogná a dolgot, mint minden egészséges ember, aki normális személyiségfejlődésen ment keresztül. Anastasia elvileg ilyen, mégis inkább egy súlyosan bugyuta, akaratgyenge és a valóságot lilásrózsaszín ködben látó bölcsészpalántának tűnik. A regényből vett alábbi idézet jól mutatja, hogyan kever össze alapvető fogalmakat: „Mindenben álljak szolgálatára, és engedelmeskedjem? Mindenben! Hitetlenkedve csóválom a fejem. De ha belegondolunk, a házassági eskü szövegében nincs benne ugyanez a szó… engedelmesség? Ez egy kicsit megzavar.”
2015. 04. 24. (XIX/17)
