Hogyan lehet kommunikálni azt, ha egy ország visszautasítja a részvételt egy „Rasszizmus elleni világkonferencián”? Ki ne akarna megszabadulni ettől az oly régóta kísértő szörnytől? Ha azonban a rendezvény nem hivatalos elnevezése Durban II. , akkor már érthető a távolmaradás. Izrael, Kanada és az Egyesült Államok után Olaszország volt az első európai állam, amely hivatalosan is bejelentette, hogy nem vesz részt az ENSZ április 20–21-én megrendezésre kerülő nemzetközi konferenciáján.

24 óra alatt két egymáshoz hasonló tömeggyilkosság történt az Egyesült Államokban és Németországban. A fiatal ámokfutó támadók vérengzésében legalább huszonöt ember vesztette életét.

Mit tud egy a Közel-Kelet térségén kívül élő átlagember Szderot izraeli városról? Többnyire csak azt, hogy évek óta Kasszam rakéták zúdulnak nap mint nap a városra, a gyerekek éjjelenként többször óvóhelyre kénytelenek szaladni, házak dőltek össze, emberek sebesültek meg. És mit tud egy átlagember Gázáról? Többnyire csak azt, hogy az emberek félelemben élnek, az izraeli megtorló támadásoknak sok civil áldozata is van. Mindez igaz - de ugyanakkor másfél millió palesztin a Gázai övezetben, és mintegy 900 ezer izraeli az ország déli részén a rakéta- és helikoptertámadások ellenére folytatja - folytatni kényszerül - mindennapi életét.

Orbán: meg ne rágjam helyettük?„A mamám mindig azt mondta, amikor a vacsoránál ezt is kértem, azt is kértem, hogy édes fiam, meg ne rágjam helyetted?! Hát lassan itt tartunk: fogjam a kezét vagy a kezüket, hogy adót így kell csökkenteni, tetszik tudni, a szürkegazdaság ellen meg így kell harcolni?” – fogalmazott Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, az ATV Egyenes Beszéd című műsorában azzal kapcsolatban, hogy hogy miért nem próbál közös nevezőre jutni Gyurcsány Ferenccel a válságból kivezető úttal kapcsolatban.

Ki érti, hogy a világválság kellős közepén a kormánynak miért halaszthatatlan a melegpárok együttélési formáinak rögzítése? Rövidesen ismét a parlament elé kerül ugyanis a korábban az Alkotmánybíróság által elutasított verzióval csaknem teljesen azonos javaslat, melyet a héten talált általános vitára alkalmasnak a parlament emberi jogi bizottsága.

A tradicionális egyházak kommunikációja egy posztkommu­-nista erőtérben mozog hazánkban, így a magukról alkotott téves kép, a múltbéli áldozatszerep miatt még mindig kivételes státuszért harcolnak. Törekvéseik célja az erkölcsi felmentés elérése kiemelt képviselőik múltbeli aktivitása miatt – hangzott el a Vallások és egyházak az egyesült Európában címmel rendezett konferencián, melyet a Pécsi Tudományegyetem Vallásszociológiai Kutatócsoportja és a R.I.P.E. European Research Group szervezett.

Egymásnak üzengető, és olykor személyeskedő hangvételű konferencián estek egymásnak a magyar közgazdász-társadalom prominensei, akik nemhogy a gyógyírban, de még a diagnózisban sem tudtak megegyezni. Egy angol befektetési bankár sokatmondóan sok szerencsét kívánt Magyarországnak. A vitákból úgy tűnt, hogy három „mumussal" küzd a közgazdász szakma: a szókimondó fiatal közgazdászokkal, a jegybankelnökkel és Bokros Lajossal.

Biztonsági játékot játszott múlt pénteki évértékelő beszédével Orbán Viktor. A Fidesz elnöke radikalizmustól mentes szónoklatában hangsúlyosan foglalkozott a világgazdaság problémáival. Központi gondolata volt a nemzetállamok gazdaságot ellenőrző szerepének megerősítése, annak érdekében, hogy az „eszét vesztett kapitalizmus" korszakából a józan piacgazdaság korszakába juthasson a világ. A hazai helyzet kapcsán arról beszélt, hogy a „reménytelenség embereinek" politikáját nem legyőzni, hanem túlhaladni akarják. Szabados Krisztiánt, a Political Capital igazgatóját ezenkívül az MDF-ben végbemenő változásokról is kérdeztük.

Vallás és a szex: mit tanít a hvg.hu?

Nem telik el nap úgy, hogy ne hallanánk a bennünket körülvevő világgazdasági válságról, de annál kevesebbet a krízis kezeléséről. Lapunk új sorozatával lehetőséget nyit arra, hogy olvasóink feltegyék a kérdéseiket a több évtizedes válságkezelő tapasztalattal rendelkező Noszkay Erzsébet, Változás- és Válságmenedzserek Országos Egyesületének elnöke számára.

Gyilkos iramban gyengült az elmúlt héten a forint, vészesen megközelítve a 320-as árfolyamot. Lapunknak nyilatkozó szakértők egybehangzó véleménye szerint a drámai gyengülést éppenséggel mi magunk, jobban mondva politikusaink idézték elő.

„Itt gyakran három perc alatt kell felhozni azt, amit más műfajnál három felvonáson keresztül lehet kifejteni.”

Még a nyár végén jött egy díszes meghívó, hamarosan esküvő lesz a rokonoknál. Hiába költöztünk már évtizede el a faluból, a rokon az rokon, ott a helye az esküvőkön. Szóval menni kellett, kényszeredetten mégis azon törtük a fejünket, hogyan lehetne elegánsan kimenteni magunkat. A mentegetőzési rohamnak egy apró információ vetett véget: igazi falusi lagzi lesz, és Mari nénénk főzi az ünnepi vacsorát. Mennyei ízeket, kalandos gasztronómiai utazást, csodás leveseket, sülteket és csirkepaprikást sok-sok omlós galuskával – ezt jelenti nekünk Mari néni főztje. A kényszerből így várva várt esemény lett, sőt a lakodalomra való készülődés első pillanatától jelen lehettem.

A zsidóság polgári egyenjogúsítását a reformországgyűlések liberális nemessége tűzte zászlajára. Az emancipáció feltétel nélküli megadását báró Eötvös József képviselte, aki 1840-ben, a Budapesti Szemlében közölt cikksorozatában optimistán írta: „...a században, melyben élünk, minden nap, mely egünkön felderül, egy előítéletnek halála felett alkonyodik...". A liberális nemesség és a zsidóság reformista szárnya között kialakult íratlan „asszimilációs szerződés" a zsidók magyarosodását és vallási reformját fogalmazta meg az emancipáció fejében. Az 1840. évi XXIX. tc. kiterjesztette a zsidók jogait - beköltözhettek a szabad királyi városokba, gyárakat alapíthattak, szabadon kereskedhettek - az emancipáció kérdése azonban az 1843-44-es, valamint az 1847-48-as országgyűléseken háttérbe szorult. Okai között a zsidók nagyarányú bevándorlása, a városi polgárság ellenállása, s az előzőek miatt a nemesség hangulatváltozása említhetők.

Nemzet és szabadság – egymást feltételező, összetartozó fogalmak. Mindkettő elvész a másik nélkül. A magyar történelem felemelő pillanataiban, 1848-ban, 1956-ban ez magától értetődő volt. A mai globalizálódó világban viszont egyenesen gyanakvást kelt népben-nemzetben tételezni a jövőnket. Pedig a nemzeti kereteknek pótolhatatlan értékei vannak.

A gazdasági világválság Oroszországot is utolérte, sőt – a jelek szerint – talán még súlyosabban érinti, mint más országokat. Az elmúlt évek szembetűnő prosperitása után hirtelen csökkennek, késnek a fizetések, gyorsan növekszik a munkanélküliség, bedőlnek a lakáshitelek. A lakosság mélységesen csalódott, ami kihathat a politikai stabilitásra, illetve az országot vezető Medvegyev és Putyin amúgy is ingatagnak tűnő viszonyára.

Nyelvében él a nemzet – ha szó szerint vesszük a szállóigét, a magyarok káromkodási szokásaiban megtalálhatjuk minden nyomorúságunk eredőjét. A „kötőszavas” beszéd elterjedése világjelenség ugyan, de nálunk ezt tovább súlyosbítja a„hungaropesszimizmus” és a sajátos átkozódási kultúra.

Minden idők egyik legemlékezetesebb teniszmérkőzését hozta a hétvégi svéd–izraeli Davis-kupa-találkozó. A malmői mérkőzés pikantériáját azonban nem maga a mérkőzés, hanem a háttérben húzódó politikai események adják: a találkozó ideje alatt Malmö utcáit svéd szélsőségesek lepték el. A jobbosokat és balosokat egyaránt tömörítő, többségében fiatalokból álló csoportok Izrael ellen tüntettek, az antiszemita felhangokkal teletűzdelt demonstráció pedig teljesen elhalványította az izraeliek sporttörténeti sikerét.„Stoppa Matchen!”, vagyis „Állítsátok le a meccset!” Ez volt felírva azokra a zászlókra, melyeket svéd demonstrálók lobogtattak a hétvégén Malmőben. A felirat a Svédország–Izrael tenisz Davis-kupa találkozó apropójából került fel, miután a mérkőzések megkezdése előtt már mintegy hónappal tiltakozásukat fejezték ki mind a svéd szélsőjobb, mind a szélsőbal részéről a válogatottak párviadala miatt. Ugyan az atrocitásoktól tartó svéd teniszszövetség korábban már kétségbeesetten próbálta átszervezni a mérkőzést Stockholmba, azonban a kísérlet végül meghiúsult: az idő rövidsége miatt a Nemzetközi Teniszszövetség (ITF) nem tudta elkészíteni a szükséges iratokat. A március 6-a és 8-a között megtartott körmérkőzések elleni esetleges fellépések lehetőségének felmerülésével párhuzamban a malmői várostanács a biztonsági intézkedések előkészítését is megkezdte, igaz, meglehetősen sután nyúlt bele a helyzetbe: zárt kapuk mögé kényszerítette a találkozót, így a játékosokon és a média képviselőin kívül senki nem léphetett be a teniszstadionba. Ez volt minden idők második „zártkapus” mérkőzése a nagy presztízsű Davis-kupa-sorozatok történetében. Mondani sem kell, anno az Augusto Pinochet-féle puccs miatt a chileiek védelme céljából a nézőket kizáró vendéglátók ugyancsak a svédek voltak. „A Nemzetközi Teniszszövetség ezt a döntést nagyon szerencsétlennek tartja, mert így elveszik a svéd teniszrajongóktól a lehetőséget, hogy megnézhessék az élvonalbeli csapatok mérkőzését. Úgy véljük, hogy a döntés nem szolgálja hosszú távon a Davis-kupa érdekeit. Erre a mérkőzésre viszont az ITF kénytelen elfogadni a helyi hatóságok döntését!” – nyilatkozta az ITF elnöke, Michael Klein, aki azt is hozzátette: „Borzasztó, hogy (a svédek) összekeverik a politikát a sporttal, főleg egy olyan fölvilágosult országban, mint Svédország.” A találkozó első napján, pénteken – a várakozásoknak megfelelően – meg is kezdődtek a felvonulások. A demonstrálók – akik között egyébként feltűnően sok volt az arab bevándorló – hivatalosan Izraelnek az „Öntött ólom” nevű hadművelet keretében lefolytatott Gázai övezetbeli fellépése ellen tiltakoztak, továbbá antiszemita felhangok is észlelhetőek voltak. A fellépők – minden várakozást felülmúlva – mintegy 10-12 ezren tömörültek össze, többségében szélsőséges politikai, így szélsőbaloldali, valamint szélsőjobboldali erőkhöz kötődő szimpatizánsokból verbuválódva. Az még politikai elemzők számára is nyitott kérdés, hogy a szélsőbalosok mit kerestek a tömörülésben, pláne, a szélsőjobbosokkal karöltve. A szombati napra az indulatok fokozódtak, a demonstrálók egy kisebb, úgy 100-200 fős csoportja egyre agresszívabban fejezte ki ellenérzéseit. A magukra bőrmaszkot húzó csoport tagjai előbb a rendőrökkel kerültek összetűzésbe, majd köveket és petárdákat dobáltak a mérkőzés megrendezésének otthont adó Balltic Hall nevű csarnok irányába. A randalírozók a rendőröket festékbombákkal és nagyobb betondarabokkal dobálták, a helyszínt biztosító autókat pedig festékspraykkel fújták le. „A nap embere” díjat pedig az a feltűnési viszketegségben szenvedő fiatal férfi érdemelte ki, aki az egyik rendőrautóra felmászva kezdett el rugdosódni és ugrálni. A svéd rendfenntartó erők különleges lovas egységei végül szétszórták a támadókat, akik ezt követően „beolvadtak” a békésen demonstrálók ezrei közé.„Szomorú pillanat ez mind Izrael, mind a sport, mind a tenisz számára! Ez az egész incidens alapvetően változtatta meg a véleményemet Svédországról, és kétlem, hogy valaha igazán szívesen térnék ide vissza” – nyilatkozta a mérkőzések után Andy Ram, az izraeliek páros-specialistája. A svéd rendőrök kemény fellépése ellenére az eset nagy visszhangot váltott ki Európában, és különösen megdöbbentette az eddig magukat mérsékeltebbnek tartó svéd embereket is. Az elmúlt évek egyik legjelentősebb antiszemita megnyilvánulása volt ez a fellépés.Az eset hátterébe törpülve került a válogatottak találkozója, amelyen Izrael a tenisz történetének egyik legkiélezettebb mérkőzésén végül 3:2 arányban múlta felül Svédországot, és ezzel sporttörténeti sikert végrehajtva bekerült a Davis-kupa küzdelmeinek legjobb nyolc csapata közé.„A demonstrációk jobban megzavarták őket, mint bennünket. Csak remélni tudom, hogy ilyen eset soha többé nem ismétlődik meg a jövőben” – utalt a mérkőzéseken fantasztikusan játszó izraeli Harel Levy az üres lelátókra és a feszült hangulatra.

Az IAESTE Hungary – Magyar Mérnökhallgatók Egyesületének Bánki Donát Helyi Bizottsága idén tizenegyedik alkalommal rendezi meg 2009. március 24-én a BMF Állásbörzét, és azt meg­előzően március 16–19-én a Felkészítő Napok című előadás-sorozatot.

A legtöbb nyolcadikosnak nincs jövőképe, vagy irreálisak a vágyaik. A lányok közül sokan remélik, hogy ének-, modell- vagy szépségversenyen fedezik fel őket, míg a fiúk egy része arra vár, hogy őrző-védő tanfolyamra jelentkezhessen. Aki nem tud helyesen írni, az informatikus szeretne lenni. Akinek pedig az olvasással vannak problémái, az banki pályán akar elhelyezkedni. Csak a legokosabbak és az elégséges tanulók mennek szívesen gimnáziumba – a Kaposvári Egyetem legfrissebb kutatásából tallózunk.