Az Oroszországban mind kedveltebb Putyinka vodka a teljes vodkaforgalom 4,4 százalékát teszi ki, miközben a Medvedeff (Medvegyev) nevű márka értékesítése jóformán nem mérhető. Ez egzakt, megbízhatónak tűnő adat, ám aligha tükrözi a két névadó elismertségének fokát. Mindkettejük népszerűsége hanyatlik ugyan, eközben azonban Medvegyev pozitív megítélése a lakosság körében - a vodkáétól eltérően - már akkora, vagy csaknem akkora, mint Putyiné. A hajdan álomtandemnek beállított „duumvirátus" két tagja közötti, a megfigyelők nagy része által már korábban megjósolt hatalmi kötélhúzást a gazdasági válság szemmel láthatóan felerősíti.
Putyin elnöki évei alatt az orosz gazdaság töretlenül és gyors ütemben fejlődött (más kérdés, hogy a kőolaj és a földgáz világpiaci árának elszabadulása nem az orosz elnök érdeme volt), érezhetően emelkedett a lakosság életszínvonala, nőttek a bérek, a nyugdíjak, épültek a lakások, a létszámban is gyarapodó középosztály elkezdett tömegesen gépkocsit vásárolni és külföldön nyaralni. Ez a folyamat a közelmúltban megfeneklett és visszájára fordult. A múlt év vége felé, amikor a gazdasági válság szele a világ nagy részét már megcsapta, az orosz vezetők még azt hitték, vagy legalábbis azt igyekeztek kommunikálni, hogy országukba a krízis nem, vagy csak alig gyűrűzik majd be. Ezt ma már senki sem hiszi, de nem is állítja Moszkvában.
A múlt év végén a hivatalos előrejelzés még csak 0,2 százalékos recesszióról szólt, ma már a GDP 2,2 százalékos visszaesését jósolják az idei esztendőre. Az ipari termelés hanyatlásának várható mértékét immár 7,4, a beruházásokét 14 százalékra teszik, az alig néhány hónapja prognosztizált 5, illetve 1,7 százalék helyett. Az őszre várható munkanélküliségi rátáról szóló előrejelzések 5,8 millió és 10 millió fő között mozognak. Lokálisan árnyalja a képet, hogy az új gazdaságföldrajzi kifejezéssel „monovárosoknak" nevezett ipari központokban (pl. Aszbeszt - azbeszttermelés, Novokuznyeck - vaskohászat stb.) a nagyüzemek bezárásával jóformán minden munkahely megszűnik.