1999. 05. 08. (III/18)
Fogynak a tartalékok Szabadkán

Fogynak a tartalékok Szabadkán

1999. 05. 08.
A háború a szegénységről szól – mondta alig néhány hete egy kétgyermekes fiatalasszony Kanizsán. Szavainak súlya akkor még elkerülte kint járt riportercsoportunk figyelmét. Most azonban sajnos beigazolódni látszik az, amiről beszélt. A több mint egy hónapja tartó háború ugyanis kezdi felemészteni a gazdasági tartalékokat a Vajdaságban is: egyre több az olyan razzia a környéken, amely után a mozdítható, a katonák számára hasznosítható dolgok és élelmiszerek eltűnnek a gazdák és a vállalkozók portájáról. "A hazának szüksége van rá" felkiáltással az erre a feladatra kirendelt emberek elszállítják a fatelepről a fákat, a mezőgazdasági farmról a több száz malacot, sőt szinte kifosztják a piacot is. A fuvarosokat, a teherautóval rendelkezőket vagy otthonukban keresik fel, vagy az utcán állítják le, és foglalják le járműveiket. S hogy mindezt visszakapják-e valaha, arra természetesen semmi biztosíték nincsen. Mindemellett most már nem csak a benzinnel spórol az állam: napok óta csak néhány órára van áram és víz a térségben, a fizetések pedig késve, és olykor csökkentve érkeznek meg. Ebben a helyzetben az állam által eddig támogatott, nehéz körülmények között élők sem számíthatnak anyagi juttatásokra már hónapok óta. Őket, éppúgy mint a menekülteket, a Vöröskereszt próbálja támogatni: Szabadkán legutóbb – a Józan Élet Egyesület jelentős hozzájárulásával és közreműködésével – 42 olyan családnak adtak élelmiszercsomagot, akik árva gyerekeket fogadtak magukhoz, és vállalták felnevelésüket. Ezen kívül 60 segélycsomag, valamint ruhanem? vár még szétosztásra a következő hetekben. A termékek lefoglalása ellen egyébként nem nagyon lázadoznak az emberek. Megértik, hogy hiába is fordulnának bárkihez. Egyesek aggódnak egy kicsit: az, hogy az eddigi életszínvonalat esetleg nem tudják megtartani, talán még elviselhető lenne, de a nélkülözéstől már tartanak. A begyűjtések ellenére sincs túl jó sora a katonáknak. A Vajdaságban a kisebbségekből álló tartalékosoknak például – értesüléseink szerint – nemcsak a köztük és az állományt vezető szerb tiszti kar közötti feszültséget kell leküzdeniük, hanem a természetes környezet adta nehézségeket is. A katonák ugyanis többnyire a szabad ég alatt alszanak a saját maguk által kiásott árkokban, fürdeni egy héten egyszer tudnak, ha hazaengedik őket. Rendes ételt, főtt ebédet pedig két hete ettek. A délebbre szolgálóknak alighanem még ennyi sem jut. Egy fiatal tartalékos viszont nem ezt tartja a legrosszabb dolognak: "Szemünk láttán semmisül meg az ország, de mi csak vicsorgunk, ugatunk, mert bátrak és erősek vagyunk" – mondja keserűen.
1999. 05. 08. (III/18)
Jogszerű-e a Mátra paktum

Jogszerű-e a Mátra paktum

1999. 05. 08.
Elkészült a Mátrai Hőerőm? privatizációjának körülményeit vizsgáló parlamenti különbizottság jelentése. Mint Lázár Mózes, az albizottság fideszes elnöke kijelentette: valószínűleg törvénytelenség történt, de erre az albizottság csak gyanakszik, ezért ezt konkrétan ki nem mondhatja, így felkéri az Állami Számvevőszéket a részletek feltárására. Az eddigi vizsgálatok szerint 1995-ben 74 millió dolláros megállapodás jött létre a kormány – amelynek nevében Suchman Tamás akkori privatizációs miniszter járt el – és a magánosító német RWE konzorcium között, amely mellett egy különmegállapodás is született. A vásárló 26 millió dollárt fizetett azért, mert a privatizációs társaság ígéretet tett: a német cég építhet két, legalább 400 megawattnyi villamos áramot termelő erőművet. A gondot azonban a bizottság szerint az jelentette, hogy amellett, hogy tévesen lett megítélve az ország várható energiaigénye, a paktum titkos volt. Az albizottság álláspontja szerint Suchman Tamás olyan dolgokra vállalt kötelezettséget, melyre nem volt felhatalmazása. Suchman Tamás, szocialista képviselő lapunknak nyilatkozva cáfolta a jelentésben közölteket. Elmondta, hogy az ügy nem volt titkos és az ÁPV Rt. mai vezérigazgatója, Gansperger Gyula kapta meg először a dokumentumokat. Suchman, véleménye szerint, helyesen döntött, amikor aláírta a megállapodást, és ezt négy dologgal indokolta: "1995-ben a privatizációs szerződésekben nem lehetett előírni az építési kötelezettséget és nem is volt jelentkező. A 93–95 között folyó erőm?építési koncepció viszont 5500 megawatt fejlesztést írt elő, és azt is, hogy mennyi erőm?-kapacitás szűnik meg. Nekem ezért volt kötelességem gondoskodni arról, hogy a megszűnő erőművek helyett újak épüljenek. Mivel azonban erre a feladatra nem volt jelentkező, nem volt versenyhelyzet sem. Összességében egy munkaerőhiányos térségben 4000 új munkahely megteremtéséről, megtartásáról, egy 400 milliárdos beruházásról döntöttem a jogszabályoknak megfelelően. Nem eladtam valamit, hanem beruházás-fejlesztésben állapodtam meg. Az egész ügyet kizárólag politikainak tekintem, ráadásul a törvényben a házszabály 36. paragrafusának egyik pontjában nekem jogom lett volna észrevételezni a jelentést, de meg sem kaptam. A sajtótájékoztatón véletlenül vettem részt, ott ismerkedtem meg az anyaggal" – tette hozzá Suchman Tamás.
1999. 04. 10. (III/14)
Létérdekünk, hogy ne érkezzenek ingerlő hírek

Létérdekünk, hogy ne érkezzenek ingerlő hírek

1999. 04. 10.
– Milyen jelenleg az élet Vajdaságban? A "kisemberek" hogyan élik meg ezt a rendkívüli válsághelyzetet?– Érthetően mindenki próbálja átvészelni ezt az időszakot. A VMSZ a maga eszközeivel igyekszik a feszültségeket és a félelmeket a lehető legkisebbre csökkenteni, de nagyon nehéz helyzetben vagyunk, hisz Magyarország tevőlegesen segíti a NATO-t. Szerencsére magyarokat nem ért atrocitás; eddig csak albán tulajdonú üzletekben okoztak garázdák károkat. Az ellátás nagyjából elfogadható, ehhez tudni kell azt is, hogy már a bombázás előtt is rossz volt a gazdasági helyzet. Egyedül üzemanyagból van hiány, alapvető élelmiszereket lehet kapni. Áram, víz és más közművek üzemelnek. Mindenki tisztában van azzal, hogy hadiállapot van.– A magyar médiának milyen hatása van errefelé?– Meglehetősen nagy a hatása, elsősorban persze a tévéadásoknak. Itt körülbelül a határtól durván egy olyan jó 50 kilométeres sávban minden probléma nélkül foghatók a magyar adók.– Önök mennyire látják kontrasztosan azt, hogy az egyes csatornák milyen módon közelítik meg ezt a háborút?– Ezt nehéz minősíteni: a média rá tud feküdni egy adott témára, és ez megtörtént most a jugoszláviai helyzettel is. A legtisztességesebb szakmai igyekezet mellett sem lehet teljesen átfogó és megbízható képet kialakítani, hiszen katonai jelleg? információkhoz a média nehezen tud hozzájutni. Így a helyzet katonai értelemben vett alakulásáról megbízható információnk nincs. Belföldi hírforrások erről nem beszélnek, ezért nem tudjuk, hogy az áldozatok terén – itt elsősorban az anyagi áldozatokra gondolok, – mi a pontos helyzet. Ezt nem közvetítik a külföldi hírműsorok sem. Tartok tőle, hogy a háború mérlegét, mint ahogy az egyébként is lenni szokott, mi majd csak jóval később fogjuk megtudni.– Miként értékelték Kasza úrnak, a VMSZ elnökének a nyilatkozatára adott magyar választ? Ő azt szerette volna, ha a magyar politikai vezetés átértékeli politikáját, s erre egyfajta elutasító válasz jött. – Nagyon elégedettek volnánk már akkor is, hogyha a magyar politikai retorika csillapodottabb volna. Úgy vagyunk ezzel, hogy mindenki végezze a saját dolgát ott ahol van, és úgy, ahogy kell, és minél kevesebbet beszéljen róla. Ennek igen súlyos indokai vannak részünkről. Most létérdekünk az, hogy Magyarország irányából ne aggasztó és ingerlő hírek érkezzenek. – Miért? – A magyar médiára nyolc füllel és tizenkét szemmel figyel itt mindenki, nemzeti hovatartozástól függetlenül. Ha Magyarország felől rosszul és félreértelmezhető hírek, nyugtalanító, irritatív információk érkeznek egy hadiállapotban lévő országba az aggasztó. A pánikkeltésre alkalmas hírek feszítik a húrt a nemzetek közötti viszonyokban is.– A szerb médiában miként viszonyulnak Magyarországhoz: agresszornak számítunk?– Nem annyira direkt módon, mint amennyire a nyugat-európai hagyományos NATO-tagállamok, de Magyarország minősítése sokat romlott. Az első napon elhangzott, hogy a támadás Magyarország irányából is érkezett. Őszintén szólva mi a mai napig nem tudjuk, hogy valóban érkezik-e támadás Magyarországról, de hát ezek a részletek már el is sikkadnak.– Többen elemezték, hogy Magyarországnak lehetne egy közvetítő szerepe a válság megoldásában.– Tartok tőle, hogy nem túl sok esély van erre. Kelet-Közép-Európa és Délkelet-Európa eme mezsgyevonalán a történelmi események sokszor tanúskodnak a magyar és a szerb nemzet közötti villongásról. Igaz, hogy majdnem a XXI. században vagyunk, de ilyen érzékeny kérdésekben úgy gondolom, hogy annak az országnak, melynek igen jelentős számú kisebbsége él a háborús területen, nem lesz túl nagy elfogadottsága egy ilyen kezdeményezés során.– Ön szerint ez a helyzet mennyire mérgezte meg a szerb–magyar viszonyt: ha holnap abbamaradnának a NATO-csapások sikerülne-e békésen a dolgokat rendezni?– Gyorsan helyreállna a viszony, az ellenérzések hamar lecsillapodnának. Ennek gyakorlatias magyarázata van: a határ magyar oldalról továbbra is átjárható, a telefonvonalak, a különböző kommunikációs és ilyen-olyan szállítási lehetőségek Magyarország részéről biztosítottak. Tehát Magyarország a jobbik arcát tartja továbbra is Jugoszlávia felé. Nagyon szeretném, ha ezt nemcsak a vajdasági magyarok észlelnék, hanem mások is, akik velünk élnek, tehát mindenki.
Aktuális hetilap
Kövessen minket!
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!