Hogy miért rettenetesek ezek a napok? A rabbinikus zsidó tradíció szerint a mennyben könyveket írnak az emberek abban az évben tett cselekedeteiről és azok isteni ítéletéről újév napján, majd pedig mindenkinek tíz napja marad arra, hogy alapos önvizsgálatot tartson, és ennek nyomán megváltoztassa életét.
A tíz nap leteltével, vagyis az engesztelés napján napnyugtától másnap estig minden hívő zsidó teljes böjtöt tart – semmit nem eszik és még vizet sem iszik –, és szinte az egész napot közösségi bűnbánó és bűnvalló imával tölti a zsinagógában. Bocsánatkéréssel és megbocsátással igyekszik rendezni minden ismerősével a kapcsolatát, aki ellen vétkezett, és akivel lehet. Az engesztelés napján ugyanis a mennyben lepecsételik, végérvényessé teszik az addigra már megírt feljegyzéseket a tettekről, és kinek-kinek eldől a jutalmazása, illetve büntetése, a szerint, ahogy ezen a napon a mérlege éppen áll.
Aki az engesztelés napjáig nem korrigálja alaposan és szívéből rossz tetteit, az a következő évben büntetésekre, betegségekre, szerencsétlenségekre, csapásokra, hanyatlásra, súlyosabb esetben akár korai halálra is számíthat, ami a rabbik szerint a titokban maradt halálos bűnök következménye.
Ez a tíz nap múlt vasárnaptól jövő csütörtökig azért rettenetes, mert a Teremtő bírói ítélkezése az emberek szíve, lelkiismerete fölött saját isteni tökéletessége, felérhetetlen, hibátlan szentsége, megemésztő tűzhöz hasonlóan szenvedélyes, féltő és féltékeny emberszeretete – mely azokra, akik ellen vétkeztünk, éppen annyira irányul, mint ránk magunkra – és teljes mindentudása mértékének megfelelően abszolút pontos, igazságos és jogszerű, mentes minden részrehajlástól, tévedéstől. Mivel minden szívbe mélyebben belát, mint mi magunk, a lelkiismeretünk legmélyebben fekvő, néha alig hallható intuícióit, sugallatait, figyelmeztetéseit is ismeri, amiket mi magunk oly gyakran hagyunk figyelmen kívül; az ember csak akkor felelhet meg e rendkívül magas erkölcsi követelményeknek, ha sikerül felszámolnia magában minden öncsalást.