Tud-e esélyt teremteni a szociáldemokrácia?
Tud-e esélyt teremteni a szociáldemokrácia?
2004. 10. 11.
A "bicikli-kormányt" Szále László, a Magyar Hírlap publicisztikai rovatvezetője találta ki. Gazdagította vele a nyelvünket; köszönjük meg neki a magyarul beszélők nevében. A lendület kormánya nyilván bicikli-kormány, hiszen ha nem tartaná egyensúlyban a lendület, eldőlne.
Miért kell ide akkora lendület? Mert az elmúlt két évben leginkább a lendület hiányzott. Leegyszerűsítve: pénz, ami a gazdaság fölpörgetéséhez és a jóléti fordulathoz szükséges, eddig sem volt, most sincs, de legalább lendületbe jövünk – ez is jobb, mint az eddigi tehetetlen toporgás. Semmit nem ígérünk, hallottuk a szót, de azt betartjuk. Nem rossz (és ezt nem viccből mondom!). Jobb, mint a felelőtlen ígéretek – nekem rokonszenvesebb. Amit aggasztónak érzek: hogy az oktatásra, a művelődésre, a tudományos kutatásra (innováció) vonatkozóan még csak ötlet sem hangzott el, pedig ezek a leghatékonyabban, igaz, nem a leggyorsabban megtérülő befektetések, és a ma sokat emlegetett finn és ír csoda is erre a fölismerésre épült. De azt, őszintén mondom, nem tudom, mi fér bele húsz hónapba.
Mindig csak az orrunkig látunk, az már király közöttünk, aki a cipője orráig is ellát. Emeljük föl néha a fejünket, nézzünk már egyszer körül a nagyvilágban is: nem csak a magyar szociáldemokráciának szűkült be a mozgástere, ez világjelenség. Én nem tudok, nem is akarok a kormánynévsorról beszélni, nem tudom, hogy ez a csapat beválik-e, nem ismerem őket, nincsenek tippjeim: egyet tudok, most nagyon kell a vezető lendülete, és amíg ez a lendület kitart, és másokat is magával ragad, addig gurul a bicikli.