Konstantinápolyt I. Nagy Konstantin római császár alapította 330-ban az ókori görög gyarmatváros, Büzantion (Bizánc) helyén. Az uralkodó célja egy új főváros létrehozása volt, így a város hivatalosan a Nova Roma, vagyis Új Róma nevet kapta, de gyorsan ráragadt a Konstantinápoly, vagyis Konstantin városa elnevezés.
A település kiváló stratégiai adottságait annak köszönhette, hogy három oldalról tenger vette körül, így a város felügyelte a Fekete-tenger és a Földközi-tenger közötti Boszporusz-szoroson áthaladó kereskedelmet. Ennek következtében a város nagyon meggazdagodott, és sok irigy ellensége támadt.
II. Theodosziusz császár az 5. században hatalmas, három falvonalból álló védelmi rendszert alakított ki a város szárazföldi szakaszán, ami a következő évszázadok során bevehetetlenné tette. Konstantinápoly könnyedén vissza tudta verni az ellenséges ostromokat. Számos birodalom és nép – perzsák, avarok, arabok – próbálták elfoglalni a legnagyobb keresztény települést, ám sorra kudarcot vallottak.