hetilap

Ő egy olyan paranoiásan hatalom- és pénzéhes, rossz ízlés? ember, hogy a nyugati normákon nevelkedett vagy azok hazai bevezetésén munkálkodó ellenfeleinek az arroganciájától folyamatosan eláll a lélegzetük.

Pedig ez a fiatalember még azt a régi cserkésztrükköt sem tanulta meg, hogy mutatóujjunkat a szánkba vesszük, majd az így megnedvesített ujjunkat az ég felé tartva megállapítjuk, merről fúj a szél. Már közel húsz éve foglalkozik a foci mellett kizárólagosan politikával, és még mindig nem vette észre, hogy a szél pillanatnyilag Európa felől fúj, de ha holnapután keletről fújna is (Oroszország felől), már az is ugyanaz az európai szél lenne. Csak Etelköz felől nem fúj – ez az egy, amiben biztos lehetne (ha gondolkozna). Soha olyan aktuálisak nem voltak Ady szavai, mint most:



Mert itt kárhozat van!

Itt le kell gyilkolni 

Mindent, ami régi,

ezeréves holmi, 

Mindent, ami senyveszt,

mindent, ami árul,

S Etel-közt teszi meg 

h? magyar határul. (…)

Mert a világ siet 

s most kerül dűlőre: 

Érdemesek vagyunk 

életre s jövőre?

Büdös úr-szag, 

pénz-szag sehol így nem kábít, 

Minden: változásért és 

újért kiált itt.



Eközben Viktor úrfi (azért nevezem úrfinak, mert életében még nem dolgozott; folyamatosan vagy az állammal vagy a pártjával tarttatja el magát) a legósdibb, ezeréves relikviákra építi üres, filozófia, ideológia és hit nélküli PR-trükkjeit, és azt hiszi, nem veszik észre, hogy csak álarcai vannak, arca nincs, az álarcok mögött az üresség ásít. Rossz színész, aki sohasem éli át a szerepeit, csak játssza, mímeli a figurát, ettől soha nem hiteles. 

A mokány szittya kisúri gőg, a vármegye szemétdombján kakaskodó nemesi önteltség, az "Ugocsa non coronat" makacskodása már a 19. században is anakronisztikus volt, hát még ma! Már a Habsburg sem kérdezte Ugocsát, Hitler sem, Sztálin sem –, miből gondolja az Úrfi, hogy most majd Európát érdekli az ugocsai "nem"? 

És miután majd\' két és fél százada röhögünk az álságos nemesi nagylelkűségen, a "Vitam et sanguinem, sed avenam non!" (Életünket és vérünket – ti. királynőnkért, Mária Teréziáért –, de zabot, azt nem!) fölajánlkozáson, miből gondolja zsenikém, hogy most neki majd bejön? Hogy majd minden viktoriánus hívő rohanni fog, hogy támogassa az igazhit? magyar jobboldal (gyalázatosan nívótlan – de ez magánvélemény) sajtóorgánumait, a Magyar Nemzetet, a Demokratát, a Heti választ a maga zsebéből, miközben ő, a Vezér, nem óhajt a családi vagyonkához nyúlni, amit szorgos munkával, a garasokat az élükre rakva, a lehető legpolgáribb törvényességgel gyűjtögetett össze? Abból a pénzből tíz Magyar Nemzetet ki lehet stafírozni öt évre, és tévécsatornát, de még filmvállalatot is lehetne működtetni a Fidesz & Co. színeiben, ha Orbán Viktor valóban a szívén viselné a haza és a jobboldali polgári konzervativizmus és rászedett hívei alapos tájékoztatását a "második nyilvánosság" keretein belül. 

Komolyan gondolja édes úr, hogy a népnél előbb-utóbb nem esik le a tantusz? Miért én fizessek, fogja mondani előbb-utóbb a mégoly konzervatív magyar is, fizessen ő, több pénze van, mint nekem! Ön népvezér akar lenni, édes úr, és ennyire nem ismeri a népet? Rá fognak jönni, hogy Ön is "Szívére veszi terhünk, gondunk. / Vállára venni nem bolond…" 

Éppen ilyen zseniális húzása volt a halálbüntetés propagálása. Most, az utolsó percben, mielőtt lemerülne az ellenzéki lét vizeibe, hogy maradandó emléket hagyjon maga után, hát bedobja a vicsorgók közé az újabb gumicsontot, amit rágni lehet, mint a Pál utcai fiúk a gittet. Hogy ugyanis ő, a maga részéről, hitet tesz a halálbüntetés visszaállítása mellett. 

Megjegyezte ugyan, hogy sok remény nincsen rá (de a turáni dac is lehet a népszerűség forrása), pillanatnyilag Európában nem ez a tendencia, de a tendencia hamarosan változhat. Persze ha bin Ladennek és az iszlám terrorizmusnak sikerül maga alá gyűrnie a nyugati kultúrát, akkor biztos bevezetik a nyakazás mellé még a korbácsolást is, és a tolvajnak (sikkasztónak, közpénzek lenyúlójának) pedig levágják a kezét. Nem gondolja a miniszterelnök úr, hogy a tűzzel játszik…?

Mindegy. Móron kegyetlen gyilkosságok estek, ilyenkor a józan kispolgár agya is elborul, és hóhérért hörög, és vérben tocsogó kivégző tönköt akarna látni, lehetőleg guillotine-t és a fűrészporos kosárba hulló fejeket, mert az látványos, és az tán kielégítené igazságtévő ösztöneit, s elhiszi, hogy a profi kommandósok, akik azt a kivégzést ott a móri bankfiókban valaki parancsára végrehajtották, most majd ettől nagyon berezelnek. 

Egy: ezek profik voltak, és profik nem szoktak berezelni. Kettő: a halálbüntetés még soha senkit nem tartott vissza a gyilkosságtól. Három: a szabadulás lehetősége nélküli életfogytiglani szabadságvesztés ezerszer rosszabb a halálnál. Meg aztán: akinek nyolc halál szárad a lelkén, az is csak egyszer végezhető ki – nem olyan igazán édes-kéjes a bosszú. És négy: az is köztudott, nem én találtam ki, hogy a bűnözőt egyetlen dolog képes ahogy-úgy megfékezni: a lebukástól való félelem. Ha tudja a bűnöző, hogy echte dilettáns, korrupt vagy más okból tehetetlen bűnüldöző apparátussal áll szemben, vagyis a lebukás veszélye csekély, röhög a markába. 

(Öt: de ezt nem Orbán híveinek mondom, őket úgysem érdekli, hogy ha justismord történik, ami gyakori, ha valakit igazságtalanul ítélnek el, amíg él, minden jóvátehető, de ha kivégezték, akkor annyi.)

De ez nem számít. Néhány napig, talán hétig is, míg a szabadra eresztett fölháborodástól fölforrt vérük kissé le nem hűl, sokan úgy látják majd: milyen igaza van ennek az Orbán Viktornak, látszik, hogy ez egy igaz magyar ember, szemet szemért, fogat fogért, ezt tartja a magyar virtus, de kár, hogy azok a nyavalyás idegen szív? szocik győztek. (Biztos, hogy nem is győztek: hanem csaltak; igaz magyar nem szavaz szocialistára, liberálisra meg pláne nem!) Körülbelül ennyi értelme, veleje, teteje, észszerűsége volt ennek a rossz dumának, hogy ő a maga részéről visszaállítaná a halálbüntetést, ha lehetne. 

Mert már ma is kicsi, és egyre fogy azoknak a száma, akik elhiszik még, hogy ezt Viktor úrfi komolyan gondolta. Sehogy se gondolta, nem lenne értelme ezen gondolkodnia, csak azt az egyet mérte föl, hogy a móri tragédia után az átlagemberek többségének megfordul a fejében, hogy mégiscsak jó volt az a halálbüntetés, és akkor ő, függetlenül attól, mit gondol, azt mondja, ami a többségnek kedves. Ez a (pillanatnyi) népszerűség titka, ami pont most, a választások után hiábavaló, mert nem értékesíthető, és félő, hogy az újabb alkalomra már elenyészik. 

Mindegy. Az nem számít, hogy egy másokra hatással lévő politikus részéről mekkora felelőtlenség ez az avítt szöveg a híveivel szemben, a magyar polgári jobboldal ethoszával szemben, a keresztény szellemével szemben (a megbocsátást és szeretetet hirdető Jézus követői halált kiáltanak a még ismeretlen bűnösre?), az Európai Unióban várható magyar jövővel szemben, hazánk világimázsával szemben – Orbán e percben mégiscsak jelentős magyar politikai tényező. 

Két hét múlva megyünk a feleségemmel Párizsba – majd szégyenkezhetünk és magyarázkodhatunk… 

De semmi nem számít. A győztes iránti gyűlölettől, a vereség elviselhetetlenségétől elborult, vérgőzös agyak már nem a logika szerint működnek, és ha menni kell, akkor utánunk az özönvíz! Pusztítsunk el mindent magunk után: ürítsük ki az államkasszát, és szórjunk széjjel minden maradék közpénzt, herdáljunk el minden közvagyont, Mocsoládra stadiont, Karakószörcsökre sportuszoda- és gyógyvízkombinátot, a cél szentesít minden eszközt, és a cél a fölperzselt föld nagyorosz katonai doktrínája. Csak egyet felejtenek el az urak, mert alapvetően hiányos még az általános műveltségük is, hogy a fölperzselt föld taktikája orosz földön működik, és Oroszország Anyácskánk pedig mindenekelőtt Vlagyivosztokig tart! A hadjáratok (Napóleoné is, Hitleré is) nyáron szoktak kezdődni, és őszig nem szoktak eljutni még Moszkváig sem, csak Moszkva alá. És a végtelen – fölperzselt – orosz sztyeppéken azután megjelenik Tél tábornok, és a taktikából csak így lesz stratégia. 

És Oroszország nagy.

Magyarország kicsi.

Az oroszok azért perzselik föl maguk mögött az ország negyedét, mert van honnan visszajönniük. Aki ezt a kis országot föl akarja perzselni maga mögött, annak nem lesz honnan visszajönnie. Persze lehet, hogy addigra senkinek sem fognak már hiányozni.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek