– A Nemzeti Sporthivatal elnökeként Ön lehetőséget biztosított az athéni doppingbotrányban érintett sportolóknak DNS-vizsgálat elvégezésére, hogy tisztázhassák magukat a gyanú alól. Senki nem élt az ajánlattal, sőt, Gyurkovics Ferenc súlyemelő például egyértelműen visszautasította. Milyen következtetést von le mindebből?– Nyilvánvaló, az érintettek nem szeretnék minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a vizeletminta tőlük származik. Ezt megtehetik, hiszen ártatlansága bizonyítására senki sem kötelezhető, bár hozzáteszem, hogy az Athénban botrányba keveredett öt magyar sportoló doppingvétsége jogerősen megállapított tény. Úgy tűnik, a doppingellenes küzdelem első számú felelősei (a szövetségek, a Magyar Olimpiai Bizottság) nem tudták megnyugtató módon rendezni az ügyet. A súlyemelésen belüli helyzet – torzsalkodások, életveszélyes fenyegetések – odáig fajult, hogy lassan már a sportág megszűnése a tét. Ezen a ponton az állami sportirányításnak igenis bele kell szólnia ezekbe az ügyekbe, akkor is, ha a doppingellenes küzdelem döntően nem a mi feladatunk. Ezért felkértem a főügyészt, hogy vizsgálja meg: az érintett szövetségek betartották-e saját fegyelmi határozatukat, amikor az athéni doppingeseteket kivizsgálták, s annak megfelelően hoztak-e döntéseket. Alapvető érdek, hogy kiderüljön, mi történt Athénban.