Valahányszor izraeli eseményekről esik szó a hírekben, mindig meglep,
mennyire határozatlan és koordinálatlan az izraeli propaganda: az ország ellen
felhozott legképtelenebb állítások válasz nélkül maradnak, vagy a válasz késve
érkezik, erőtlen, bizonytalan, defenzív. A vádak kitörölhetetlenül bekerülnek az
Izrael-ellenes démonológiába: a cionista bevándorlók erőszakkal elűzték a
palesztinokat, és elfoglalták földjeiket; al-Durát izraeli katonák lőtték le;
szeptember 11-e a Moszad műve volt, a WTC-ben dolgozó zsidókat figyelmeztették,
hogy aznap ne menjenek dolgozni; Dzsenin több száz (esetleg több ezer) palesztin
tömegsírja; a biztonsági kerítés egyenlő a berlini fallal, gettóba, börtönbe
zárja a palesztinokat; izraeli tüzérség tüze ölte meg a piknikező Ghália család
hét tagját a gázai strandon – és lehet még sorolni.