Fotók: Somorjai László
Péntek délelőtt, szemerkélő eső. Először a határ menti Komárnóban szólítunk
meg járókelőkert. Mindenki készséges, nevüket is hajlandók elárulni.
Hodúr Zoltán cégvezető:
– Véleményem szerint nincsen szembenállás, csupán a politikusok és a média
fújták fel a két ominózus magyarverést. Kisebb gondok korábban is adódtak, csak
nem csináltak belőle ekkora ügyet. A fokozott médiaérdeklődés ellenére az
emberek semmit nem észlelnek az állítólagos szlovák–magyar feszültségből, nem
igaz, hogy a magyarok el lennének nyomva.
Mit szól ahhoz a magyarázathoz, mely szerint magyar oldalról dagasztják az
ügyet, hogy elijesszék azokat a magyar vállalkozókat, akik a kedvezőbb adózás
miatt sorra alapítanak céget Szlovákiában?
– Ezt épp jó helyen kérdezik, ugyanis az én cégem magyar vállalkozók itteni
cégalapítását intézi. Szlovákia uniós csatlakozása óta ezerszámra települnek ide
magyar cégek, persze nem fizikai értelemben, hanem úgy, hogy folytatják a
korábbi tevékenységüket, de ide vannak bejegyezve, és itt adóznak. Ez
Szlovákiának nagyon kedvező, de ugyanúgy a magyar vállalkozóknak is: nyelvi
határ nincs, az adó egységesen tizenkilenc százalékos, autóvásárlás esetén nincs
regisztrációs adó, nincs súlyadó, nagyon sokféle személyautót bejegyeznek
cégautóként, így vissza lehet igényelni az áfát. Ezeknél jobb feltételeket nem
tudok, nem véletlen, hogy itt, Komárnóban a miénk mellett további tizenöt-húsz
vállalkozás is intéz cégalapítást.
Ezzel éppen megerősíti a fenti teóriát, nem?
– Nem, tapasztalataim szerint a magyarországi vállalkozóknak nincs okuk
félni, és nem is szándékoznak visszatelepülni, sőt!
Elmondható, hogy az itteni magyarok jobban élnek a szlovákoknál?
– Az életszínvonal nem a nemzetiségtől függ. Egyébként pedig mind szlovákok,
mind itteni magyarok ezres nagyságrendben járnak át dolgozni naponta
Magyarországra, ami szintén azt mutatja, hogy nincs feszültség.
2006. 09. 15. (X/37)
