Milyen éve volt az idei? – Nagyon kemény. Két könyvet is írtam, a könyvhétre jelent meg az Egy
csecsemő emlékiratai, a napokban pedig a Vigasztalások folytatása, a Lehetőségek
könyve.
Mint nagy munkák végeztén mindig, most is elhasznált, agyonpiszkált és fáradt
vagyok. Ilyenkor aztán rendet kell raknom a kócerájban, a lelkemben. Másfelől
persze boldog vagyok, jó, hogy ezt a két könyvet idén megcsinálhattam. Az Egy
csecsemő emlékiratait életem egyik legfontosabb szépirodalmi művének tekintem.
Harmadik kötete ez annak a vékonyka prózafolyamnak, amit fiatalkorom óta írok.
Ráadásul e kötet írása közben jöttem rá, hogy miként lehet eztán multimediális
szinten is elkészíteni a könyveimet. Nemcsak felolvasom eztán, amit írok, de már
képeket is mellékelek a szöveghez. Ha az olvasó nem óhajtja az én hangomon
hallgatni a regényt, de a hozzá tartozó fényképekre – nemsokára talán
mozgóképekre – kíváncsi, akkor egyedül a szövegemet futtatja a képek körül, vagy
egyszerre hallgatja, olvassa és látja, amit írtam. A végcél egy általam alkotott
könyvfilm, a könyvhöz mellékelve, dvd-n. Még néhány év