Tény, hogy Ön több fórumon is rendszeresen felemelte a szavát az
antiszemitizmus, a rasszizmus ellen. Ezzel – szerencsére – nincs egyedül, mégis
Önt érte brutális támadás. Mit gondol, miért?
– A támadóimat, illetve a megbízóikat nyilván az zavarja, hogy az említett
megnyilvánulásaimat jobboldali ellenzékiként teszem, ráadásul a Hír TV-ben,
amelyre úgy tekint a közönsége, mint jobboldali televízióra. És meglehetősen
konkrétan beszélek: ha például egy betelefonáló azt kérdezi, „mi a baj a Magyar
Gárdával, hiszen még nem csinált semmit”, akkor elmondom, drága szívem, ezen és
ezen az internetes portálon megjelent a nyilatkozatuk, vagy elmondom, milyen
beszédek hangzottak el Tatárszentgyörgyön, satöbbi. A támadóim nézőpontjából én
egy cionista ügynök vagyok.
Kinek a felelőssége, hogy idáig fajult a helyzet? Egyrészt, hogy létezhet
Magyar Gárda, másrészt, hogy egyesek ilyen brutálisan mernek fellépni, mint
Önnel szemben tették?
– Felelősek azok, akik azt hiszik, hogy kifizetődő a polgárháborús hangulat
szítása, felelősök mindazok, akik meghonosították azt a szokást a magyar
parlamentben, hogy különböző pártokhoz tartozó emberek nem köszönnek egymásnak,
és azok is felelősek, akik a politizálást csak és kizárólag taktikai játéknak
fogják fel. De a pártokat részben azon az alapon kell megítélni, hogy mekkora a
lehetséges befolyási körük.
Akkor nézzük eszerint. Mit gondol arról a feltételezésről, hogy a kormány,
noha megtehetné, nem szorította vissza ezeket a szélsőjobbos erőket, mert jól
jön neki, ha összemosódnak a Fidesszel, hiszen az ebből adódó félelem
összetereli a baloldali szavazókat?
– A jobboldali vád úgy hangzik el, hogy a hatalom nem használja ki a
rendelkezésre álló eszközöket. És ennek van is realitása: a mai napig nem került
elő az a személy, aki beleeresztett egy sorozatot a Teve utcai rendőrpalotába.
Hogy-hogy? Aztán: bár vannak gyanúsítottak és perek a tavaly októberi utcai
harcokkal kapcsolatban, azt mindenki tudja, hogy a kemény mag a mai napig is az
utcán mászkál szabadon.
Vagy említhetek egy másik dolgot, amit máig nem értek: ezt a rendőrséget már
ezerszer láttam működni, és hibátlanul működik, de vajon hogyan követhették el
azt a hibát október 23-án, hogy az Alkotmány utcából kiszorított agresszív
tömeget nem a Nyugati felé, hanem épp ellenkezőleg, a Fidesz békés és törvényes
nagygyűlése felé terelték? Az, hogy Gergényi Péter főkapitány és az akkori
rendőri vezetés ezt nem tudta megoldani, a vicc kategóriájába tartozik.
És miért nem képesek megakadályozni a neonáci tüntetéseket a Hősök terén, és
hogy-hogy nem képesek felszámolni a Kurucinfo nevű trágyát? Ahhoz elég lenne egy
közepes felkészültségű hacker is.
Mindebből mi következik?
– A kormánytagok nem operatívan hozzák létre ezt a helyzetet, hanem sokszor
úgy gondolják, hogy érdemes lehet kihasználni ennek a szituációnak az előnyeit.
Térjünk át a jobboldalra. A Fidesz évek óta nem volt hajlandó elhatárolódni a
szélsőjobbtól – bár idén október 23-án Orbán Viktor megtette. De hogyan
értékelné Bencsik Andrást, aki Orbán Viktor egyik kedvenc lapjának a
főszerkesztője, ugyanakkor Magyar Gárda-tag, vagy a Fidesz-lista 4. helyén álló
Wittner Máriát, aki beszédet mondott a Gárda rendezvényein?
– Wittner Mária speciális eset, róla ne beszéljünk, ő egy 56-os
halálraítélt. De ettől a kérdés még jogos. Itt élek ebben a közegben, átélem,
tapasztalom ezeket a belső vitákat. A történelem fogja eldönteni, hogy jól
tette-e Orbán Viktor, hogy bedarálta a politikai szélsőségek egy-egy csoportját
is, és ezzel megfosztotta őket a parlamenti jelenléttől és bizonyos értelemben a
nyilvánosság egy jelentős részétől. Ez azért is fontos kérdés, mert szerintem
volt egy olyan politikai szándék, hogy egy nagy néppárt, egy szövetség tompítja,
eltüntetheti, asszimilálhatja ezeket az elemeket.
De mára eljutottunk odáig, hogy Orbán Viktor az antidemokratikus jobboldal
szemében legalább annyira gyűlöletes személlyé vált, mint én. A Magyar Gárda
léte bizony az orbáni politika szélső, radikális kritikájaként is felfogható.
Egy dolog biztos: a Fidesz és Orbán Viktor is eljutott az ilyenfajta integráció
határáig.
Beszéljünk egy kicsit a közeljövőről! Hogy látja, lesz előrehozott választás,
kormánybuktatás? Vagy a Fidesz is kényszerpályán mozog, és végig kell játszania
ezt a másfél éve húzódó menetet?
– Az ellenzék mindig kampányol, nem tehet mást, hiszen nem gyakorolja a
hatalmat. A kritizálás a dolga. A népszavazás a nyomásgyakorlás egyik politikai
eszköze, amiből egy elsöprő kormányellenes eredmény esetén sem következik, hogy
szükségképpen lemond a kormány. De Orbánnak igaza van abban, hogy egy érvényes
és eredményes népszavazásnak rettenetes nagy jelentősége lesz. Nyilván
felerősíti a ma már egyre jobban kibontakozó baloldali ellenzéket is, és az
egész üggyel kapcsolatos társadalmi kritikát, és tovább rontja a kormány
politikai hitelét. A népszavazás hatása viszont eltörpül ahhoz képest, amikor
majd elkezd működni az új egészségügyi rendszer. Ami nem is rendszer, hanem maga
a káosz, az ellentmondások sorozata.
Milyen világ lesz itt, mondjuk 2010-től, ha olyan arányban győz a Fidesz,
mint amit most mutatnak az adatok?
– Már sok hasonló helyzetet átéltem. Voltam hatszázalékos párt tagja,
amelyik néhány évvel később megnyerte a választásokat. Mindig történt valami
csavar, minden választáson szembesültünk olyan meglepő fordulattal, melyre senki
nem számított.
1994-ben harmincegynéhány százalék körüli eredménnyel abszolút többséget
szereztünk a parlamentben a Horn Gyula vezette MSZP-vel. A szocialista párt
népszerűsége a biztos választók körében ma is harminc százalék körüli. Aki azt
gondolja, hogy ez a meccs lefutott, az téved. Ebben a politikai szituációban a
rivális – melynek ráadásul vannak hatalmi eszközei – könnyen le tudja törni a
Fidesz 65 százalékát.
Hogyan?
– Például megerősítik a Fidesz és Orbán középről jövő kritikáját,
logisztikát, pénzt tesznek mögé, a szélről jövő kritikát hasonlóképpen
felerősítik. Az 1945–47-es magyar történelmet végigolvasva ez nem újdonság.
Ráadásul a posztkádári elit társadalmi beágyazottsága jóval nagyobb és jóval
átfogóbb, mint a Fideszé. Ez a fajta kapcsolati tőke, ez a fajta hálózati elit
beállt az MSZP mögé, ott is marad, és küzdeni fog az életéért. Nem a párt
életéért, hanem a sajátjáért.
2007. 12. 21. (XI/51)
