Akik közelről ismernek, azt mondják, a legnagyobb eredményed az, hogy
ugyanolyan szerény maradtál, mint amilyen kislányként voltál. Te hogyan éled meg
a sikert? Van aki rád szól, ha esetleg „elszaladna a ló”?
– Amikor kezdtem sikeres lenni, de még távolról sem voltam annyira
eredményes, mint most, közeli hozzátartozóimnak mindig mondogattam, hogy
csapjanak agyon, ha nagyképű leszek és elszállok. Vagy ha nem is csapnak agyon,
legalább figyelmeztessenek. Eddig még nem jött ilyen visszajelzés. Valóban
próbálok arra figyelni, hogy kedves legyek az emberekkel, ugyanúgy figyeljek
másokra, mint ahogy azelőtt, hogy még félreértésből se mondhassa senki, „hú, de
bunkó lett”. Mert ugye ilyenkor könynyen kiforgatják az ember szavait,
viselkedését.
Egyébként jólesik, hogy az emberek megismernek, megállítanak – és nem csak
itthon. Japánban például a szállodában keresett fel apukájával egy leukémiás
kislány, aki valamilyen emléket szeretett volna kapni. A cipőmért és az ütőmért
cserébe egy macit kaptam tőle. A földi létben ez lehetett a kislány utolsó
öröme: néhány hét múlva kaptuk a hírt, hogy sajnos a szervezete nem bírta tovább
a kórral szembeni küzdelmet. Életem legcsodálatosabb és legmegrázóbb élménye
volt.
Idén nagyot ugrottál előre a világranglistán, köszönhetően a palermói és
pekingi győzelmednek, illetve az US Openen elért eredményednek. Mi áll a kiugrás
hátterében?
– Érdekes, hogy az US Open után is azt kérdezte az összes újságíró, hogy mi
a titkom, mit csinálok másképpen, mint addig, van-e új edzésformám. Közben pedig
semmi ilyesmiről nincs szó: ugyanúgy edzek, mint korábban, ugyanott alszok,
ugyanazt eszem, minden ugyanaz. Egyszerűen csak összeállt végre a játékom,
meglett az eredménye annak, hogy hatéves korom óta gürizek. Úgy vagyok vele,
hogy előbb-utóbb mindig jönnek az eredmények, ha hiszünk valamiben és keményen
küzdünk érte. Nagyon vártam már ezeket az eredményeket. Nem mondom, hogy nem
lepődtem meg, de valahogy számítottam rá.
Tavaly az immunbetegségem miatt nem tudtam igazán teljesíteni. De azt mondom, az
az időszak is hasznos volt, mert azóta egészen máshogy látom a világot: élvezem,
hogy nem fáj semmim, van energiám, és hogy ez milyen jó, mennyire nagy érték. Az
is kiderült eközben, hogy ki az igazi barát, aki tényleg mellettem áll, és ki
az, aki nem. Az év elejére aztán kipihentem magam, fizikálisan is felkészültem a
versenyekre.
Azt mondják, nagy erényed, hogy fejben is erős vagy. Miből táplálkozik ez az
erőd?
– Nem tudom. Valaki akkor lehet erős, ha a körülményei tisztázottak:
mögöttem szerencsére egy nagyon jó csapat áll. Ugyanakkor Pekingben például –
bár ezt szinte senki sem tudja – teljesen fel volt borulva az életem, mégis a
legjobbat tudtam kihozni magamból. Ez egy adottság, amit lehet fejleszteni, de
csak bizonyos mértékben.
Amikor Pekingben a világranglista harmadik helyén álló Jankovicsnak
meccslabdája volt veled szemben és te 5:1-ről fordítottál, mégis mire gondoltál,
mi járt a fejedben?
– Nem gondoltam arra, hogy elveszíthetem a mérkőzést, de arra sem, hogy
nyerni fogok – egyszerűen csak szerezni akartam még egy pontot, aztán még egyet.
A fordulópont szerintem 5-3-nál, illetve 5-4-nél volt: akkor Jelena két
nagyszerű gémet hozott, én viszont még egy lapáttal rátettem, és szuperül
játszottam. De az ember még ilyen helyzetben sem lehet biztos abban, hogy nyerni
fog, hiszen egy döntő szettben is bármi megeshet, mégiscsak a világ harmadik
legjobbjával teniszezik, ő is tud játszani, össze tudja kapni magát. Végül aztán
meglett a győzelem.
Ki a példaképed?
– A férfiaknál Federer. Fejben ő a világ legerősebb játékosa. A nőknél
Henin.
Mindketten a világ legjobbjai. Mit gondolsz, mikor fogod tudni legyőzni
Henint?
– Ha majd összekerülök vele. Nagyon várom már, szeretnék ellene játszani.
Ha jól tudom, a célod a 16 közé kerülés. Jövőre összejöhet?
– A 16 közé kerülés a kiemelések miatt is fontos lenne, de hogy ez mikor jön
össze, arra az idő fog választ adni. Megteszem, amit kell, edzek,
lelkiismeretesen készülök, próbálom minden helyzetből a maximumot kihozni. Aztán
meglátjuk.
Mi lesz a közeljövő programja?
– Karácsonykor rövid családi ünneplés után utazok Ausztráliába, ahol két
előverseny után következik az Ausztrál Open. Úgyhogy a születésnapomat és a
szilvesztert is szállodában fogom ünnepelni.
2007. 12. 21. (XI/51)
